soroló

„everything’s all right / yes, everything’s fine.”

már az utazás kezdete óta ott motoszkált szerintem mindenki nézőben, hogy ali-nak maradnia kéne az ígéret földjén, és az írók is úgy gondolták, hogy adnak némi célt a sodródásának -igaz a happyend-et azért még nem érdemelte ki... viszont a többieket egy egész megnyugtató állapotban hagytuk, josh megbékélt a múltjával, maura igazán boldognak tűnik, és shelley-ről is leomlott egy csomó gát meg fal. sarah-éknál építettek leginkább új konfliktusokat azzal, hogy olyan jól tudnak szakítani, mint senki más... bár már az előbb emlegettem, de tényleg kerekre zártunk a musical-énekléssel -sőt, végül szép payoff-ja lett a mario-s szálnak is, molto bello... (#09.25.)

what’s the buzz? we’re going to israel! mivel az írószobában nem akartak továbblépni maura testi átalakulásával, ezért inkább a lelki folyamatokkal foglalkoztunk idén -egy szimbolikus trip-re küldve az egész családot, ami új ízeket, hangulati elemeket emelt be az egyébként is erős összképbe. bár a keserédesség így is megmaradt, ritkán volt komolyabban borongós, ritkán virult ki igazán a boldogságtól, de így is olyan jó volt megint pfefferman-ékkal tölteni az időt... mindenki megkapta a maga szálait, de mivel az évad nagyrészében össze volt zárva a csapat egy szűkebb helyre, így nem lehetett azt érezni, hogy nagy széthúzás lenne az útjaik között. (kicsit azért haragudhatok magamra, hogy ilyen mohó vagyok minden évben a sorozattal, mert most megint rengeteget kell várni erre a lüke és mégis nagyon szerethető családra...)

„let’s go float.”

a világ bármelyik pontján ki lehetne beszélni a problémákat, de miért is ne a holt-tengerbe lebegve tennénk ezt...? és bár az egész epizódot (ahogy az évadot is) belengi valami fura ködös (borongós?) hangulat, azért tök jó volt látni, ahogy a családtagok egymásra találnak ott a hullámok között -hogy talán rendbejön egy házasság, hogy talán legyőzésre talál néhány fóbia, ráadásuk mindezt mosolyokkal kísérve. talán nem is baj, hogy ali-t kicsit leválasztották a többiekről, mert ő nincs abban a lelkiállapotban, hogy rezonálni tudna velük. (tök jó, hogy ennyire végigvezetik a j.c superstar-t az egész évadon át.) (#09.25.)

„you have no idea what it’s like to be me in my body.”

pedig olyan kis bohókás terápiának indult a sivatagban -aztán jött shelley, és robbantotta a dráma-gránátot... most úgy lehetett érezni, hogy mindenkire kábé egyforma idő jut, hogy mindenki kellő mértékben birkózik a saját szarságaival: sarah a féltékenységével, josh a maszkulinitásával, ali a világ igazságtalanságaival, maura a szexuális változásával és a múltja démonjaival, így teljesen váratlanul jött az a puska eldördülése, ami már régóta ott van a színpadon, ha őszinték akarunk lenni... (azért azt gondoltam, hogy senkit sem fognak lelőni a sivatagban, de azt lehetett érezni, hogy nem véletlenül lóbálják a fegyvert az egész epizódon át.) (#09.25.)

„is camel milk kosher?”

várható volt, hogy szűkös lesz a hely a buszban, azaz hogy pfefferman-ék egymás agyára fognak menni hamarosan. és baromi vicces volt, ahogy kirobbantak a konfliktusok, például ahogy sarah őszintén elmagyarázta, hogy mit is keresnek egy ciszjordán telepen. a humor később sem hagyott alább, amikor a kulturális kirándulás egy turisták számára berendezett ál-beduin helyre vitt, unott teve-vezetőkkel és autentikus folklór-zenével... eközben ali-ra megint kiemelt figyelem esett, de jó is követni az ő útkeresését, mert épp’ abban a fázisban leledzik, amikor mindent megkérdőjelez, de szerencsére nem lehúzós drámával tálalják az identitás-keresését... (#09.25.)

„jesus christ, it’s like a orthodox jewish disneyland.”

when we go jerusalem? az eredeti helyszínen való forgatás előnyei most is kifejtették áldásos tevékenységüket, elérték, hogy felébredjen bennem a vágy, hogy én magam is ellátogassak erre a különleges helyre -ugyanakkor nem takargatták a riasztó részleteket sem, a csürheként viselkedő turistákat, a gépfegyverrel járőröző és imádkozó katonákat. a megosztottságot. örülök, hogy ali-re ennyire hat a világ bipolaritása, mert a lelkemből szól a kiabálása, amikor a megosztottságról van szó. mert nem mindegy, hogy minek születtünk -zsidónak, arabnak, fehérnek, színesnek, férfinak, nőnek...? (a rész eleji családegyesítés pont olyan kínosra sikerült, mint amilyennek egy ilyet elképzelnénk. mint mikor a násznép is feszeng a sok ismeretlen arcot látva, akiket mostantól családnak kell tekintenie...) (#09.24.)

„i guess you could say the fear of death made me embrace life. if i was gonna die, i was gonna fucking live first.”

mivel az elején már ’készen’ kaptuk maura-t, ezért kellenek az ilyen flashback-ek, ahol megélhetjük az útját az elhatározásig, ahol láthatjuk, hogy mennyi küzdelme volt az önelfogással, hogy kísérletekkel és kételyekkel volt teli az élete... no, csak elérték, hogy mindenki izraelbe kerüljön, így teljesen logikus, hogy az epizód jórészét l.a.-ben töltöttük davida-val... de tök jó, hogy az ő életútjába is beleástuk magunkat, a transzformáció egy újabb változatba (ez egy klasszikusabb út kitartottsággal és transz szórakozóhellyel). (#09.23.)

„a poly-hearted, bisexual, human woman”

huh, baromi érdekes szerkesztése volt a mai epizódnak -mert ott volt maura sokkja az apja miatt, aki teljesen érthető indokokkal magyarázta el, hogy miért kezdett új életet egy új országban, és miért hagyta hátra a régit, eközben párhuzamosan hallhattuk josh vallomását a gyerekkoráról. és bár ezt a két monológot szépen párba lehetett állítani, közéjük ékelődött sarah-ék szexuális incselkedése, ami viszont gyökeresen más hangulatot hozott a rész dinamikájába -izgalmat a mély dráma mellé. (shelley stallone imitálása elsőre vicces, csak nehogy túltolják az olasz csődörré válását...) (#09.23.)

„here we are. jews as far as the eye can see.”

megérkeztünk izraelbe, és ezzel egyből felerősödött a politikai hangulat a sorozatban -és nem egészen úgy, ahogy elsőre gondolná az egyszeri néző. viszont teljesen logikus, hogy a transparent írói a kitaszítottak oldalára állnak, így egy nagyon szép vádbeszédet hallhatunk palesztin szájakból (miközben maura ethel rosenberg-ről értekezett)... de azért előtte még melengették a szívünk a moppa/ali kapcsolattal, ami tök jól működik, de azért facsarták is a szívünk az anyu/josh kapcsolattal, ami igen sok súrlódással jár együtt. eközben sarah-ék meg megtanultak progresszív szülőnek lenni... (#09.23.)

„if you want me to be a man to pat me down, i’ll be a man. if you want me to be a woman, i’ll be a woman. if you want me to be a fucking chicken, i’ll be a chicken.”

a szokásos őrületek közt felerősödtek a képzelődések és látomások -csak míg sarah kívánós lett a szex-gyűlésektől, így erotikus képek tolulnak az agyába, addig josh-t már inkább a bűntudat dolgoztatja, így rita-t látja úton/útfélen... btw, út -nekiindultunk az izreali trip-nek, és persze még ki sem léptünk az országból, máris jöttek a problémák. mert jill solloway-ék megint keményen rá akartak világítani a transz emberek problémáira, például a megaláztatásokra, amik a hatóságokkal szemben várják őket. hogy szimbolikusan keresztre feszítik őket -és hogy ezt aláhúzzák, az egész epizód alatt a jesus christ dalai szóltak. de hát mi más hallgatnánk útban izrael felé, nem...? (#09.22.)

„family is gross, but it’s important.”

tudom jól, hogy olyanok, mint egy zavaróan hangos felbolydult méhkas, mégis baromira hiányoztak pfefferman-ék, és alig vártam, hogy újra velük tölthessek egy kis időt. és nem is okoztak csalódást, hamar vissza tudtam rázódni a sok furcsa szerzet közé. persze nem nehéz, amikor ilyen szoros köteléket mutatnak köztük, mint ami a három testvér között is feszült a háztetőn, miközben rádöbbentek arra, hogy mindhármuk életében kiemelt szerepet tölt be a szexualitás... (halottam hírét, hogy izraelben fog játszódni az évad, úgyhogy arra számítottam, hogy ott is kezdjük meg az idei utazásunkat, de úgy látszik, nem akartak minket egyből a holt-tengerbe dobni...) (#09.22.)

„-who’s trevor?

-he’s the gay who comes with my room."

el kellett mennünk a nyílt óceánra, hogy lecsupaszítsunk mindent, hátrahagyjunk minden felesleges elemet, és csak a lényegre, a fő karakterekre koncentráljunk -és pfefferman-ék megtesznek mindent, hogy még idén utoljára megmelengessék a szívünk. mert persze hiába szálltak hajóra, a problémákat hozták magukra az útra is, úgyhogy nincs gondtalan kikapcsolódás a nyaralás alatt sem. viszont azért egy jó adag elengedéssel engednek minket az utunkra jill solloway-ék, így könnyed szívvel búcsúzunk a csodásan előadott alanis morrisette dal alatt, remélve, hogy jövőre könnyebb lesz az életünk... ($$10.07.)

nem bántásból, de idén kicsit lebegősebb, dekoncentráltabb volt az évad nem? mindenki járta a maga útját, amik néha kereszteződtek csak különböző családi eseményeken, de nem lehetett azt érezni, hogy minden egyfelé tartana. így egyfelől jó, hogy az összes családtag egy szintre emelkedett maura-val, mindenkinek a története ugyanúgy számít, nem csak a nagy transz-utazás, ugyanakkor nekem kicsit hiányzott, hogy erősebb legyen a vonal-vezetés. viszont, ahogy azt már az évad közben is fejtegettem, ez a szerkesztési mód nagy szabadságot adott az író-szobában, bármilyen ötletet elbírt a keret. ami még egy kicsit hiányzott, az a flashback-ek visszaszorulása, mert sokat hozzáadtak eddig a nagy egészhez a múlt különböző darabkái. ami viszont megmaradt, az az összetéveszthetetlenül eredeti hangulat, ez a keserédes indie-ség, az ön-ostorozás és a merészség szerethető keveréke. az igaziságra való törekvése.

„female, black, trans, just any... any kind of other that the patriarchy would try to objectify or silence. and what if that otherness were the messiah?”

the earth is not a happy place right now... de komolyan, miért hiszik azt mindig az írószobákban, hogy minden néző mazochista, és imádja, hogy jól elverik a lelkét...? jelenleg nincs a sorozatban egyetlen karakter sem, aki jól lenne, akire épp ne járna rá a rúd lelkileg. de tudjátok mit? bassza meg, valahol igazuk van az írószobákban, mert tényleg imádjuk ezt a szomorú alámerítkezést... ($$10.07.)

„she’s gone all the time. expects us to fix her meshuggeneh kid.”

kicsit hiányoltam eddig idénről a flashback-eket, amik a korábbi évadokban búvópatak módjára fel-felbukkantak rendre, hogy aztán a végén szépen összeálljanak egy egésszé -plusz az eddigi tapasztalatok alapján számíthattunk idén is speciális epizódra, úgyhogy ezeket most megkaptuk kettő-az-egyben, egy epizódban. egy újabb korszakot ismerhettünk meg maura/mort életéből (illetve korszakokat, mert volt egy keret-történet is egy nagy találkozásról) -és milyen érdekes, hogy a másik nemmé való transzformálódás már egészen fiatal korban megjelent nála is, így nem mondhatjuk, hogy csak ’társadalmi hatásokra torzul az énképe’... és nem csak a meg nem értett gyerekkor bemutatása működött ma, de az idealizált ötvenes évek légköre is, annak emblematikus légvédelmi szirénájával és atom-háborús paranoiájával együtt (a színész-újrafelhasználás ötletét ma gaby hoffmann képviselte, mert különben már két epizódból is kimaradt volna egymás után...) ($$10.06.)

„i don’t wanna be trans, i am trans!”

az utazás mindig szimbolizál valamit, akár a lelkünk fejlődését is, ami hosszú utat tud megtenni, a zavaros érzelmektől a megtisztulás felé, az öntudatosságtól az én-kép megkérdőjelezéséig. van amikor ki kell tenni a lábad a lakóhelyedről, de az is lehet, hogy lezajlik az egész helyváltoztatás nélkül. na jó, elég az ál-filozófiai bullshit-ből... azt hittem, hogy drámai lesz josh célba-érkezése, de olyan aranyosak a fiával együtt, hogy ez az aranyosság elvette a drámai élt. maura szokás szerint mérgesen kezdett minden mondatot a húga felé, persze hogy most is balhé lett a találkozás vége -erős színészi játékkal megtámogatva. ahogy a rabbi-néni megzuhanásánál is csak csodálni lehetett az imádni-való kathryn hahn-t. ($$10.06.)

„miss shea, girl, don’t you go get that pussy, darling. you know what they say? a chick with a dick is always paid.”

oh, indie hangulatú road-trip bohókás josh-sal és cuki, shea-vel, ide vele! jaj, azt hittem, hogy egész epizódos utazást kapunk, nem, nem érdekel most az anyu-féle öreglány-standup, még az sem, hogy a pasija kinyalja a konyhaszekrényen, menjünk vissza az utazókhoz, mert tök jók együtt, és süt a hangulat az egészből. oh, oké, ali-vel foglalkozhatunk egy kicsit, hehe, jól rákapott a nevető-gázra. ejj, ejj, ennyit a hangulatos trip-ről, csak sikerült elbaszni ezt is, mert josh nem csak bohókás, de kifejezetten otromba is tud lenni (plusz az írói kényszer még a cuki transz-lány köré is drámát szőtt). ($$10.05.)

„i am a jewish woman, joshy. and jewish women do whatever the fuck they want.”

ismét egy összejövetel, amin a teljes pfefferman család képviseltette magát, és ez azért jó, mert hiába van meg mindenkinek a maga külön szála, mégis azt érzi az ember az ilyen jelenetek látva, hogy egy egésszé olvad össze mind. az is tetszett, hogy jól használták a múltkori halál-esetet, hogy ezzel hozták kicsit közelebb a fiút az apához, plusz fel lehetett tépni a sebeket a rabbi-nénivel... ($$10.04.)

„there is a difference between fucking and making love.”

az jól érezhető, hogy a nemátalakító folyamat egy egész évadon át húzódó probléma lesz, úgyhogy inkább nézzük a család többi tagját, akik a kapcsolati problémák körül repültek (megint) egy kört. ...mert lehet, hogy látszólag minden rendben van az ágyban, csak utána mond csődöt a kommunikáció. ...és lehet, hogy magadra tudod erőltetni a ’minden rendben van’ álcáját, de néha ki kell szaladnia egy gyomorból jövő fuck-you-nak, különben fel fogsz robbanni... (huh, kezdek ráérezni az írói gondolkozásra, az utolsó drámai jelenet előtt a mozgólépcsőzésnél egyből tudtam, hogy mi fog történni...) ($$10.03.)

„remember the four words. picture them out in the world. i picture love, justice, truth, beauty.”

tök jó látni, hogy solloway-ék bármilyen ötletet megengedhetnek maguknak, szabadon csaponghatnak -így jöhet mondjuk egy teknős, aminek a segítségével végigjárjuk a családi múltat, vagy mondjuk egy fogorvosi lázálom ali-vel és caitlyn jenner-rel... az epizód nagyrészében viszont egy hagyományos sorozatos vacsorát kaptunk, ami annyira simán indult, annyira jóban volt mindenki-mindenkivel, hogy üvöltött a jelenetről, hogy balhéba fog torkollni az ünneplés... egyébként én már vártam, hogy maura mikor határozza el magát a teljes átalakulásra. ($$10.02.)

„i raped my hand with some weird chick’s vagina.”

no, megjöttek a többiek is az évadba, egyből helyre is billent a hangulati arány. mert persze maura-t megviselte a piacos kaland és a közkórházi ellátás, de a gyermekeire mindig lehet számítani, ha fura hangon akar felhorkantani az ember nevetés gyanánt. mert tök jó látni ali-t, hogy élvezi a katedrát, de hogy-hogynem egyből egy szexuális kalandba is keveredik a könyvtárban... oké, hogy sarah aktívan kiveszi a részét a zsidó közösség életéből, de aztán annyi hülyeséget beszél rekordidő alatt, hogy nem lehet komolyan venni (igazából még a domina-cellában sem tudja befogni!)... josh meg... hát ő sem változott semmit tavaly óta... ($$09.30.)

„la call line, i’m here to help you.”

hmm, megszoktam már a sorozat különcségeit, de arra nem számítottam, hogy egy ennyire különleges epizóddal nyitjuk meg az évadot... mert én csak szerettem volna felvenni az évad fonalait, de jill solloway-ék inkább csak hangulatilag akartak minket elindítani az úton. mással nem tudom magyarázni az elmélkedős rabbis keretet például... mert az még rendben is lenne, hogy maura áll egy évadnyitó középpontjában, hiszen mégiscsak ő a főszereplője a show-nak, de aztán ő története is különös kanyarokat kezdett venni -még akkor is, ha nagyon maura-s volt az összes döntése, hogy beáll hívásokat fogadni a segély-vonalhoz, hogy megszállottan akar segíteni egy hozzá hasonlónak, hogy nehezen érteti meg magát az emberekkel... hjaj, azt vártam, hogy megnézem ezt a részt, és megnyugszik a lelkem, hogy újra ezzel a különleges családdal lehetek, de igazság szerint csak még éhesebb lettem ettől a 20 perctől... ($$09.29.)

„you want to be my student, or you want to be my old lady?”

ejj, mennyi csodálatos pillanat... aki ebbe a sorozatba kerül, az mind bevállalós lesz, még ha olyan hollywood-i nagyasszonyról is van szó, mint anjelica huston. nagyon szerettem a testvérek összes közös jelenetét is -évelődnek, évelődnek, de jó a kapcsolatuk. igaz, hogy fontos dolgokat nem biztos, hogy megbeszélnek egymással -legalábbis josh-nak is egy kvázi idegen kellett, hogy kiadja magából az igazi lelki problémáját, hogy nem igazán tudta feldolgozni, hogy az édesapja kvázi nincs többé (és ez egy fontos lelki vetület, ami eddig nem került szóba). és hát a múlt-szál is újra összefonódott a jelennel -most a legerősebben. mazel tov! ($$01.24.)

a sorozatok természetes evolúciója, hogy a kezdeti főtéma kicsit háttérbe szorul, hogy helyet adjon a többi karakter történetének is. vagy csak idén már természetesnek vettük maura átalakulását, ezért tűnt úgy, hogy kevesebbet foglalkoztunk vele. egyébként én nem bánnom, hogy a teljes pfefferman család a palettán van, mert mindegyikük neurotikus vergődését szívesen nézem. annyira, hogy abba se' bírtam hagyni a hétvégén... még mindig nagyon közel áll hozzám a hangulata, a mosolygás/dráma aránya, bár néha azért tudok morogni a képernyő felé, amikor hirtelen csap le a rosszkedv egy-egy jelenetben -de ez csak azért van, mert annyira megszerettem a karaktereket, hogy szívem szerint óvnám őket minden bajtól, sőt, ölelgetném őket végkimerülésig... (először nem tudtam mire vélni, hogy a tavalyi kilencvenes-évek flasback-et lecserélték erre a harmincas évek-bélire, de aztán nagyon szépen kijöttek ebből a szimbolikus játékból is.)

„women born women.”

hmm, szőrös hippi leszbikusok, love it, love it, love you... csak kaptunk idén is speciális epizódot, ami kilóg a többi közül, és egész addig imádtam is ezt a fantasztikus fesztivál-hangulatot (nem csak a cicik látványért!), amíg ki nem derült, hogy aggódni kell maura miatt -onnantól kezdve végig befeszülve ültem az epizód végéig. mert bizony lehetnek a nyitott személyiségű emberek is korlátoltak. a szimbolizmus is nagyon megy idén jill solloway-éknek, nem gondoltam, hogy a nácikkal terhelt múltat ilyen szépen összekötik a jelennel egy olyan jelenetben, aminél csak a robotoknak nem szakad meg a szíve, ha látják. ilyenkor derül ki, hogy én is emberből vagyok... ($$01.24.)

„i'll tell you how fantastic and wonderful and unique and what a gorgeous soul you are and what a crappy, fucked-up world this would be without you.”

ohh, már megörültem, hogy idén is kapunk egy teljes flashback-epizódot, mert olyan hosszú volt a berlini nyitójelenet, de aztán visszatértünk a mába, mit tértünk, csapódtunk, nagyon éles volt a váltás a barnás képek nosztalgikus hangulata után az edzőterem keménységével. ami ma a legjobban tetszett, az a pfefferman-lányok kapcsolata volt, ahogy szeretetteljesen húzták egymást, és jókat derültek az anyjuk hirtelen jött vak szerelmén. vagy az új multifunkciós wc-jén... (ha csak színesítésnek használják a régmúltat, az sem baj, mert ügyesen hasznosítják újra az első évados színészeiket.) ($$01.24.)

„i'm a 53-year-old ex-prostitute hiv-positive woman with a dick. and i know what i want, and i know what i need.”

óh istenem, bocsásd meg bűneinket, oly' sokat vétkeztünk! úgy látszik, ez az ön-ostorozás minden vallásban megtalálható... eddig is jelen volt a zsidóság kérdése, de most annyira a felszínre tört a yom kippur szellemével együtt, hogy végre ráébresztett, hogy ezt a sorozatot kéne megmutatnom a nagybátyámnak, ha azt szeretném, hogy szívrohamot kapjon... melegek, transzvesztiták, nemváltók -és zsidók. imádom. (az ünnep, mint tudjuk, persze arra való, hogy a családi asztalnál kitörjön a dráma, ahogy itt is megtörtént pontosan ez.) ($$01.24.)

„from the most amazing human being that i've ever met, who is inspiring a huge boner in me right now.”

uhh, de utálom, amikor az aranyos és édes jelenetek hirtelen drámába csapnak át... de most komolyan tönkre kellett tenni josh-ék kapcsolatát...? oké, tudom, csak a katherine hahn iránt érzett múlhatatlan szerelmem mondatja ezt velem... és még szegény sarah-t is megfosztották egy jó dugás lehetősségétől, gonosz írók... de legalább ali nem lépett félre a példaképével, csak egy hangulatosan fura beszélgetést kaptunk. és tudom még folytatni a kesergést: maura ahelyett, hogy a barátnőivel élne vidámságban, most hallgathatja az ő boldogságukat... ($$01.24.)