„it's an old jewish tradition to cut your tie at the funeral...”
ha már esküvőt vagy szülést nem írhatsz a fináléba, hát legyen egy temetés, ott is összegyűlhet a család, és elszabadulhat a káosz... mert az ilyen felfokozott érzelmi állapotban fognak előjönni a legnagyobb problémák. minden tiszteletem apunak, hogy maura-ként jelent meg az összes ismerőse előtt, és áradt belőle a nyugalom -egész addig, amíg a kislánya le nem támadta (ezzel az epizód csúcspontját is szállítva). mert szegény ali csak bolyong a sok szív-zűr között. nem mintha nővére jobb lenne, most hogy látja, hogy az új kapcsolata sem tökéletes, és hogy azért vágyik vissza a hagyományos családi életbe is. josh-nál meg vicces, hogy mielőtt maga alá temetnék a magánéleti káoszának súlyos kövei, akkor csap le a múltja, elmosva minden más problémát. hát igen, nem pont úgy lett a temetés lelkileg megterhelő, mint ahogy azt megszokhattuk... ($$01.12.)
az egyik legnagyobb erény egy művészeti alkotásnál, ha természetesen tudja ábrázolni a szokatlan. és jill solloway-ék (gondolom a személyes érintettségből kifolyólag) elérték ennek a két ellentétes dolognak a tökéletes egyensúlyát. mert itt ez a fura család, tele szokatlan problémákkal és frusztrációkkal, az átlagtól igencsak eltérő karakterekkel -és olyan természetességgel ábrázolják őket, hogy egy percig sem kételkedsz a valódiságukban. és lehet, hogy különcök, hogy nem szokásos a szexuális preferenciájuk, hogy nem mindig a legszebb arcukat mutatják, de végig nagyon szerethetőek maradnak, akiknek érdekel a sorsa. akiknél nem győzöd kivárni, hogy végre túllendüljenek a problémáikon, és boldogok legyenek. de ettől még messze vagyunk, ez még csak az első fejezet ezen a fantasztikus utazáson. ahol remélem ugyanennyi mosolygás, drámai csúcspont és tabu-döntögetés vár majd, mint eddig... (lehet, hogy nekem csak ilyen félórás művészfilmes keserédes dramedy-ket kéne néznem, mert mindig levesznek a lábamról...)