„someone impossible to forget, no matter how hard i might try.”
gyerekek, figyeljetek jól, a párhuzamos szerkesztés szép példáját tárják itt elétek. láthattuk alice elmegyógy és intézetbe kerülésének szomorú históriáját, némi mostohaanyával és híres viktoriánus irodalmi alak vendégszereplésével (ma egyébként ilyen kacsingatós napjuk volt az íróknak, lásd még a táblákat az erdő szélén és a stone-ulással való poénkodást...). és hát volt a csodavilág marasztaló és felejtésre ingerlő környezete, mert úgy tűnik, sehol sem akarják, hogy alice csak egy kicsit is gondoljon a szerelmére. mintha ennek a szív-zűrnek olyan könnyű lenne az útját állni... (+12.25.)
