„i don’t know what to believe”
pontosan az előző évad zárásától folytatjuk, és nem is változott semmi az új évadra, úgy tűnik. felvesszük a fonalakat, megmerítkezünk a hangulatban, megismerjük az új arcokat (agyturkász-néni), háborgunk a szülők korlátoltságán (már csak a ’szobafogság!’ mondat hiányzik...), és újra rácsodálkozunk ’a’ superpowerjére, hogy mindig mindenütt és mindent... amíg a guiltypleasure-hatás és a körömlakkok kitartanak, én is maradok... (ja, félmeztelen férfitestekre nem tartok igényt, viszont spencer háta, nyhhhmmm...) (*10.07.)