„please, lord. punish me however you want, but show mercy on her”
egy sorozat, amit még mindig a hangulata ad el. de hát hogy tudna ellenállni az ember az ilyen nagyszerű nyomasztásnak, lélegzet-visszafojtott feszültségnek, elszörnyesztő gusztustalankodásnak. nagy segítség ebben a mindig zseniális bear mccreary meg a hangtechnikusok is (fülessel néztem, minden csoszogás, szörcsenés hibátlan...) ezért van az, hogy befeszített izmokkal ülsz a monitor előtt, és szemet hunysz az idegesítő dolgok felett. nem sok és nem vészes, csak némi hiszti egy szőkenőtől meg egy buta-kislány és az anyja, akik képtelenek értelmesen cselekedni. (az írók is tudják, hogy mi van, legalábbis a kiosztó monológ erről tanúskodik). erős nyitány volt, azt kaptam, amit vártam, megyek, mert megéheztem... (btw, sötétben ülsz, füles fenn, támadnak a z-k, anyukád betoppan a szobába. reakció...?) (*10.26.)