„they call me the swede. i’m norwegian.”
(kellett egy kis tesztoszteron-beöntés...) haladtunk kicsit, hősünk egyre cool-abb, okos és helyén vannak azok a bizonyos tökök. jött egy új karakter is (az idézetben idézett úr), aki kellően creepy, hogy azonnal a szívünkbe zárjuk. meg persze a többi karakterre is jutott pár perc. egy-két flashback boldogsága ellensúlyozta, hogy a párbeszédekben mindig a sötét múlt, a háború borzalmai kerülnek elő. ja, és egy gyilkosságnak legyenek következményei -de lepjenek meg az írók, például így, ahogy most is tették. a hangulat is maradt, teljesen vállalható ez a cucc. (*11.16.)