„this is issa, my son.”
olyan jó, hogy mindig meg tudnak lepni az írók, eszembe se’ jutott volna, hogy ekkora adag flesst kapunk, épp most, amivel komolyan megalapozzuk hősünk motivációit, ismét bizonyítjuk, hogy semmi sem egyszerű, bizony, egy terroristának tűnő ember is lehet kedves, amerikában is vannak hazugok. (ezért is érthetetlen számomra, hogy az emberek még mindig képesek népekben gondolkozni -a huszonegyedik században is...) a jelen-szálon carrie egy kockafejű fbi-ossal és az imánnal küzd, kellett, hogy legyen következménye az ártatlanok halálának. (kicsit úgy éreztem, az iszlám nőkről is tanulunk valamit -az imán-né által.) megint csupa csoda volt az epizód, az iraki részek hangulata még dobot kicsit a tetszési indexen. (*11.30.)