„leprechauns like fixing shoe buckles because they’re gay.”
a magyar felirat csúszása okán többször gondoltam rá, hogy belevágok anélkül (nem muszáj, hogy legyen segéd-vezetőm, de mivel közben még jegyzetelek is, azért nem árt...), de igazán erős késztetést egyszer sem éreztem -és most ez a rész sem győzött meg, hogy rosszul döntöttem volna... cseppet sem tudtam szeretni, szomorú, hogy mennyire hidegen hagy, főleg ha visszagondolok az első évados zsezsgésre... quinn kifejezetten idegesít, nem hiszem el, hogy csak ilyen irányba lehet vinni őt. a többiek meg féltékenykednek egy sort, vagy kilépnek a kórusból (megint...), vagy hülyeségeket beszélnek, vagy észre sem lehet venni őket... az új ír sráccal nem volt bajom, igaz vele is a kirekesztett / magányos sirálmakat rágjuk újra. régebben ilyenkor jöttek mentőövnek a dalok, de idén valahogy egyszer sem sikerült azokkal sem touchdown-t elérni. még néhány ilyen rész, és vérezni fog a szívem… (*12.03.)
