„it’s just young love.”
fura érzéseim vannak a résszel kapcsolatban. annak ellenére, hogy nagyon bírom rich-et (tavaly az egyik legjobb rész volt az övé, metál forever!), nagyon szerettem a grace-szel való kapcsolatát, sőt, még meg is értem a történéseket, mégsem szerettem egy percig sem. túlzásnak éreztem a kifakadásokat, talán ezek zökkentettek ki a hangulatból. bár voltak egyéb aránytévesztések is, alo idétlenkedései sem segítettek, hogy igazán elmerüljek a drámában. a nagy csavar viszonylag hamar érezhető volt, mondjuk úgy, voltak rá utaló jelek (karakter-idegen telefonhívások, a szex-scene-nél már nincsenek sebek), így a döbbenet sem érkezett meg. kicsit bosszantó már amúgy, hogy az írók kényszert éreznek, hogy minden generációból megöljenek valakit. hogy pozitívumot is mondjak, a garázsbanda-feeling bejött... hogy ezek után milyen irányba megyünk idén…? (**02.03.)
