„an eye for an eye.”
kijövök a szekrényből: nem igazán szeretem michael jacksont. gyerekkoromban családi nyomásra hallgattam, de aztán elkezdtem parázni a szemétől... (de most komolyan, senki nem látja rajtam kívül, hogy félelmetes szeme volt?) mai fejjel viszont nem értem a nagy felhajtást, annyira nem különlegesek a dalai (ha meg igen, akkor azért quincy jones is felelős többek között). de ha ryanmurphy-ék ragaszkodtak a tribute-epizódhoz, én kénytelen voltam megnézni. és jött a madonna-ep effekt -túl sok dalt gyömöszöltek bele, jöttek a klipp-hommage-ok, hangulat meg sehol. vagy komolyabb történet. kis warblers-gonoszkodás, kis tinidráma (jaj, felvesznek-e az egyetemre), kis tanulság (visszavágni csak okosan, nem izomból!). kicsi unalom. (nagyon remélem, hogy ez az érett quinn már marad az évad végéig, nem pofozzák újra új irányba a karaktert...) (ja, és a csellós srácoknak respect!) (**02.15.)
