„a monkey doesn’t skin itself.”
érdekes döntés volt, hogy majdnem az egész részben flesst láttunk, de így már mi is jobban fogunk izgulni a dokiért, hogy igazán megismertük. és bőven el lehetett merülni a drámában is (ahogy a doki éri el újra és újra a mélypontokat, plusz a hajón is volt ok szomorkodásra, szöszi-apu halála miatt, a felvételek nézése közben). így nem csak a borzongás-faktor volt magas -bár a fütyülős/megnyúzós démon azért hozta a formáját. a végére érdekes fordulatot vettünk, hogy jövő héten is nagyon akarjuk majd nézni a folytatást. (olyat meg nem kérdezünk, hogy ki vágta össze a fless felvételeit...) (**03.11.)
