„it’s not every day you see a dead guy making a sandwich.”
túl nyugisan kezdtünk, mindenki haza készült már, be kellett ütnie valaminek a napsütéses vágyakozásba. és egy hülye bosszúval, egy golyóval lecsapott a nagybetűs hangulat. mert oké, hogy semmi újdonság nem volt a szellemidézésben és a démon-űzésben, de baszki, úgy a székhez szögezett mind a két rész, hogy az előtt fejet kell hajtanom. nem mellékesen karakter-építésre használtuk az egészet, vagy valami olyasmire. gonosz-lincoln meg maradhatott volna, érdekesebb arc volt, mint a hagyományos verziója (bocs, megszállt valami...). és nem arról volt szó, hogy nem lesz cliffhanger a végén...? (**03.23.)
van olyan, amikor nem nagyon érdekel, hogy panelekből építkeznek, hogy két-dimenziósak a karakterek, ha működik a felépített világ, ha körbevesz a feeling, ha tudnak hidegrázós feszültséget teremteni, ha kihasználják a választott koncepció (kézikamera) adta lehetősségeket. semmi világmegváltás, csak néhány hét, amikor szívesen mártóztam negyven percig a misztikumba. nagyon erős tetszett. nem csak a nyitott vég miatt (most kezdődne az igazi zúzás), de szurkolok egy esetleges második évadért. szellemek, démonok, segítsetek!
(update: hogy veszne el minden döntéshozó a boiunában -kasza...)
