„my mad face and my happy face are the same.”
egész működött az epizód -lehet, hogy stephen moyer-nek köszönhetően, akinek gratulálnék az első rendezéséhez. bár vannak itt furcsaságok -például, hogy a legésszerűbb gondolkozást jason és eric mutatják be... talán formálódik már a lilith-szál, igaz, nekem nincs ellenemre a sötétben botorkálás. bírom azt is, amikor morognak a farkasok, mindegy, hogy milyen alkalomból feszül egymásnak a testük. sam trammell-t is dicsérném, igazi alakváltó ő, megint zseniálisan hozza, ahogy más bújik az ő bőrébe. a stackhouse-múltban is ügyesen vájkáltunk, de bill is kapott egy keserédes flesst. tara meg újabb leckével lett gazdagabb. mondom én, hogy jó rész volt, csak hoyt-ot kellett utálni benne. (**08.02.)