„nobody was lucky in auschwitz.”
végre visszavettek a tempóból, az esztelen rémisztgetésből, és elmélyültek a karakterekbe –és egyből az idei legjobb epizódot szállították az írók. elsősorban flashback-ekkel gazdagodtak a szereplők, de persze ez egy olyan hely, hogy bármelyik történet lehet igaz és hamis is. örülök, hogy előkerültek a korabeli pszichológiai módszerek (a leszbitlenítés nagyon erős jelenet lett), hogy megfelelően alkalmazzák a náci orvos klisét, hogy azért mindent megtesznek, hogy rájuk csapják a 18-as karikát. de ez a jobbik út, hisz a visszafogottság után jobban ütött a vége is. u.i.: szeretem franka potente-t. (**11.11.)