soroló

„in my hands, the transorbital lobotomy has become as routine as filling a cavity.”

kezdeném azzal, hogy mennyire működött ma a rendezés, mászott az idegrendszereden, elidegenítő volt, elbizonytalanított. ez utóbbi jól passzol az íráshoz, hisz’ ott is célja az íróknak, hogy megkérdőjelezzünk mindent. aztán néha meglepően hamar megadják a választ -mint ahogy a mai nagy fordulatnál is. ahol nem a csavar volt az igazán ütős, hanem hogy milyen jól fel volt vezetve. jók még a hatalmi játszmák is, ami az intézmény vezetésében játszódnak. frak, jó volt ez az egész ma, úgy, ahogy volt, feleslegesnek érzek minden egyéb szót... (**11.17.)

„matter sublimation device.”

heti-ügy nincs, talán már nem is lesz, van nekünk viszont heti megszerzendő dolog a nagy tervhez. ami meglepő módon egy első évados tárgy, de egyéb utalás is van a kezdetekre. tetszik, hogy peter átalakulásán és tettein keresztül értjük meg jobban a kopaszok életet, látásmódját. egyéb meglepetéseket is tartogat a rész, nina és belly kapcsolaton át jön elő újra walter természete. ismét egy olyan téma, ami figyelmet érdemel, amiben john noble brillírozásra van esély. már ha jól látom a jövőt... (**11.17.)

„hú, de szar hét volt!”

...de csak a terápia résztvevőinek, nem a nézőknek! érdekes átívelések alakultak (szex-sztori két oldalról elmesélve; zsófi-szál felbukkanása csütörtökön is), tele voltunk emberi pillanatokkal (öngyűlölet, részeg akrobatika, zokogó szerelem), sok áttörés, nagy pillanat történt az esetekben. a legemberibb persze maga a pszichiáter, akiben ott a múltbéli sérelem, a gyarló esendőség, a mindent elsöprő vágy, mégis képes mosolyogni, ha végre eljön a szabadnapja. mert halászlébe márthatja a problémáit. esetleg maszturbál egy jót. (**11.13-17.)

„it’s a simple choice, juice.”

nagyon tetszik, hogy jax minden darabkát úgy forgat, hogy clay bukása jöjjön ki a dologból. igaz, néha a bosszútól elborul az agya, olyankor még a régi ismerősei sem ismernek rá. képesek voltak ma is egy csomó szálat belegyűrni a (megnövelt) játékidőben. nyugi, a durvulás sem maradt ki, ki más szállítaná, ha nem otto (meg kicsit chib). és ki máson csattanna az ostor, ha nem tará-n. lesz-e robbanás a végén? clay már begyújtotta a kanócot. (**11.16.)

„i’m a fan of good sci-fi: star trek, battlestar, that joss whedon show.”

köszönjük szépen ezt az epizódot. köszönik az igazi scifi-fanatikusok, a con-ok népe. köszönik a kitartó firefly-őrültek, a klingon-mániás trekkie-k, a darthvader kispárnával alvó sw-sek. köszönik a meta-humor rajongói, akik bogarászhatták a millió apró utalást. köszönik azok, akik úgy érzik, hogy itt nem alázták meg a kissé zakkant rajongókat, ms.beckett szépen összefoglalta a mániák igazi esszenciáját. köszönik azok, akik a vigyorgós, lelkes castle rajongói. gorram és frak, lehetne minden rész ilyen! (**11.16.)

„i’m gonna kick the testicles clean off your body! clean off! you’ll look like ken dolls down there.”

lányok, sose játsszátok ki a menstruáció-kártyát, mert beláthatatlan folyamatokat indíthat el... megint mennyi zseniális momentum volt itt, úgy tanultunk az önértékelésről, düh-kezelésről, szerelmi bántról, szexuális preferenciákról, hogy megfájdult a hasunk a röhögéstől. igenis lehessen viccelni a menstruációval! (+cece cuki volt, carla gugino-nak meg milyen jól állnak ezek a szerepek.) (**11.16.)

„the central effects include delusions, poor judgment, memory blackouts, paranoia, illusions, hallucinations. ultimately, the victims will lose consciousness.”

szegény srácok, sosem élvezhetik nyugodtan a hawaii szépségű szigetet, valaki folyton keresztbe tesz nekik... először háborogni akartam a bele-a-közepibe kezdés miatt, de aztán következetesen végig vitték a két idősíkot, valahol szimbolizálva nekünk a zavarodottságot, amit hőseink éreztek a szer hatása alatt. washington-ból nem jutott mára, de flessel megoldották, hogy a magánéletekkel foglalkozzunk. (**11.15.)

„she’s a blonde, so if zombies ever did attack, you know, she’d get eaten in the first five minutes, anyway.”

túlaggódásról szól a mese (én is hány és hány ilyen burok-gyártó szülőt ismerek...), de szerencsére nem vesszük komolyan, tudják az írók is, hogy ez nem a szomszédok, így a tanulság elmondását is elviccelik. lucypunch nagyon jó őrültként, de ma társakat is kapott -kő kövön... (**11.15.)

„-i’m flexible.

-not for much longer.”

egyetlen jelenet, és egy egész epizódot lehet ráépíteni. érdekes és hiteles volt az agyrázkódás bemutatása. de hatással volt margaret-re is, segített neki döntéseket hozni. mr.rosetti is aktívabb lett a tette után. meglepő volt, hogy a végén nucky nagybeszéde nem úgy hatott, mint elvártuk volna. kis mellék-szálakkal egészítettek ki, ahogy szoktak, a teljesebb élményért (nevesítsem? mr.harrow és a romantika. politikai szál). (**11.14.)

„it’s like the statue of liberty, if she had stripped for a semester and then dropped out of community college.”

azért jó, ha van egy sok-tagú group-od a sorozatban, így bárkit kiemelhetsz egy-egy epizód erejéig. akár a csoporton belül, akár ryan-hez kötve. nyugi, működni fog. esetleg még dobáld őket körbe néhány focis és kosaras utalással, és már meg is vagy. (**11.14.)

„the evidence isn’t the whole story.”

az ezévi szokásos, menetrendszerű komolykodós epizódunk megérkezett az első vágányra. csodálom, hogy öt év alatt most először jutott eszükbe, hogy castle-t is lehetne vádolni -or wait... szorgos gonosz sorozat-gyilkosunk is visszatért, jól működött indokként. kár, hogy a vége olyan rosszfilmes lett, golyó-állás, folyóba zuhanás, ugye nem kell sorolnom. viszont jó, hogy a bizalom-kérdést kapargattuk ezzel valamennyire. (**11.14.)

„-i am just worried that, as a couple, we’re not working out.

-you want to start going to the gym together?”

m.trucco-nak milyen jól áll ez a buta szerep... egyébként tökre megértem robin-t, én sem bírnék elviselni magam mellett egy szellemileg alacsony szinten vegetáló személyt. ültek ma a poénok, szexesek és építészesek egyaránt. (**11.14.)

„lab tech seduced by femme fatale?”

hogy hová tudnak sodródni az emberek... az eredetileg aszexuális és érzelem-mentes dexter egy gyönyörű nő karjaiba, az erkölcscsősz debra a törvénytelen, de igazságos útra, egy piszkos rendőr bűntudatba. szegény deb, továbbra sincs szerencséje a férfiakkal... öröm nézni, ahogy dex vergődik a rengeteg érv és ellenérv között, az agya és a szíve között zajló háborúba. és deb még csak most lépett be a frontra. yvonne bizonyíthatta, hogy csak nem csak a szép pofija miatt került be a show-ba. (**11.13.)

„this thing is on, i’m at the center of it, and i’m in the fucking dark.”

ilyen ez a világ, mindenki kihasználja a másikat. szegény brody ezt többszörösen is elmondhatja magáról, mindenki akar tőle valamit, a cia, a terroristák, a politikusok, a pénzemberek. és ettől kezd kurvára becsavarodni. apropó, politika, ide kapcsolódik be a dana-szál, a brody-család ezen keresztül tanulja, hogy milyen álszent ez a világ. hogy nem lehetsz őszinte. hogy nem bízhatsz senkiben. hogy egy kis emberség, és máris kihasználnak (hopp, visszakanyarodtam!). ez utóbbi a mai esetben persze saul-ra vonatkozik, aki ennyi tapasztalattal a háta mögött is véres tanulságot kap az élettől. (**11.13.)

„suburbs might not be so bad after all.”

mr.reese fehérkerítéses házban, feleséggel? na, erre befizetek... jöhetne még ms.morgan sokat, imádnivaló az összhang, végre felenged mellette a hideg öltöny alól hősünk. jól feldobták az alapvetően középszerű epizódot. ahogy a flessek is, amelyekben mr.finch az érzelmekről, a vonzódásról, kimondatlanul a szerelemről, a kötődésről tanult. nagy örömünkre carrie preston-nak nem kellett épp trueblood-ot forgatnia... (**11.13.)

„basically olivia newton-john is strapped to my chest, and unless you co-direct with me, i’m gonna blow her up.”

régi idők hangulata -2.0-ba csomagolva. csak lima-ban járunk ma (btw, csak a rész végén tűnt fel, hogy jé, nem volt ny), musicalre készülünk, zúgnak a meghallgatások, finn újra 80z rock-számot énekel, szerelmi négyszög alakulgat, sue epésen szólogat be, mennek az utalások ezerrel, van gonosz cheer-lány, és valószínűleg még hosszan sorolható. a lényeg, hogy hangulatilag működik, mosolyogsz, ahogy az arcodon kifér, és nem keresel benne hibákat. ilyen egyszerű az ember. (**11.13.)

„may you always run free beneath the moon’s pale light.”

ruby, ruby, ruby, ruby! végre piroskás epizód! első évadra hajazó epizódot kaptunk, storybrook-os eseményekkel, karakter-drámát alapozó flessel. kicsit ezzel háttérbe szorultak az átívelések, de azért álom-fronton voltak itt fontos dolgok. de vissza a kis vöröshöz. hagyományosan falkát kapott, hősies kételkedést önmagában, némi szomorúságot. alan dale-t meg végre arra alkalmazzák, amiben a legjobb: velejéig gonosz, számító köcsögnek. éljen. (**11.13.)

„we’re shining a light on the monster under the bed.”

továbbra sincs szarozás, zombi kislány, rick őrület, modern ketrec-harc... maximum a jellegéből adódott, hogy jobban megrágtuk a dolgot, nem rohantunk annyira, de hogy is tehetnénk, gyász van, vihar előtti csend. még csak kóstolgatjuk a kormányzó által felépített világot. még csak az első problémákkal küzdünk egy csecsemő életben tartásával. (ma külön rendezői koncepció volt, hogy minden z-nek kettéhasadt a feje? btw, egyre "szebbek" a dögök...) (**11.12.)

„if you want to beat some kind of confession out of me, you’re gonna wait until there are no more terrorists running around. with chemical bombs stitched inside their fucking bodies!”

...és budapest végre levette álarcait, önmaga lehetett, megmutathatta önön valóságát... tök jó, hogy ismerős helyszíneken rohangálnak hőseink, de ugyanakkor fura módon ki is zökkenti az embert, hisz’ ő maga is izzadt már eleget abban a villamosnak becézett szardíniás dobozban. egyébként fináléhoz méltó nagyszabást kaptunk, kötelező vezér-áldozattal. árpa attilának meg piszok jó ügynöke lehet. kicsit kölcsönadhatná az országimázs központnak is, hátha kishazánk karrierjét is fellendítené... (**11.12.)

emlékszem, féltem attól, hogy az amerikaiak majd belerondítanak a pénzükkel az angol minőségbe, de igazság szerint jócskán javítottak az alapanyagon. pörgősebb, humorosabb, szexibb lett, amit mosolyogva töm magába az ember, akár nagyobb dózisban is. leírtam már párszor az elmúlt hetekben, hogy nem az eszéért szeretjük a showt, nem bizony. de van ezer más előnye, ami miatt meg nagyon is. tetszett.

„one thing this place has plenty of, it’s potential suicide bombers.”

tetszik, hogy a készítők hallgattak a magyar szakikra, hiteles lett a csecsenföldi rész is -igaz, csak néhány lelakott tömbház meg egy-két lada niva kellett hozzá. de mondhatjuk azt is, hogy tudják, hogy az m3-ason kell kerepes felé menni. erőteljesen köszönthetjük a főszálat, így az év vége felé kellett már. két robbantás között meg lehet elmélkedni, hogy megéri-e két lábon járó gyilkológépnek lenni, vagy jobb lenne-e inkább a pelenka hadműveletet választani oké, másnak az a problémája, hogy a főnöknéni biztosítja számára a napi punci-betevőt... (**11.12.)

„everyone knows what happens to girls who are taken by hasani. they are raped, then addicted to heroin, then sold off to be slaves.”

mit meg nem tesz az ember egy különleges nőért -árkon, bokron, aknamezőn át, leküzdve minden akadályt. a rosszfiúkhoz érve meg jöhet az egyszemélyes hadsereg üzemmód. túl sok meglepetéssel ez a rész sem szolgált, mégis jóízűen nézzük. a magyarság-tudatom meg az ikarus-szal lett teljes. (**11.12.)

„rough guide to kosovo.”

helyszínt váltottunk, végre áthurcolkodott a stáb kishazánkba. ez mondjuk jelenleg még nem nagyon látszik, legalábbis a jellegtelen erdőről, tisztásról, lepukkant gyárépületről nehéz lenne bármit is bizonyosan állítani. bezzeg annak kurvára megörültem, hogy nem kell a csütörtöki terápiáig várnom, hogy nagy zsoltit láthassam (jó, persze, ki számolja, hogy kábé három percet és két mondatot kapott...). így európával most mellőzük az egzotikumot, az érzés viszont ugyanaz maradt. gonosz terroristák keménykednek, heroint gyártanak, van árulás, van lövöldözés, vigyorgós egysorosok és indokolatlan csöcsök. helyes. (**11.12.)

„you know us billionaire vigilantes, we do love our toys.”

(avagy éljenek a batman-utalások...) azt hittem az elején, hogy egy people vs our hero epizódot kapunk, sok tárgyaló-teremmel, de ez csak megtévesztés volt az írók részéről. az nem volt meglepetés, hogy oliver hogyan vette ki a fejét a hurokból, az már sokkal inkább, hogy ezt ennyire tudatosan tette. a flessek is egyre érdekesebbek, kár, hogy nem vagyok annyira kiművelt dc-ből, mint szeretném (azaz: ki volt a maszkos gonosz?). ismét egy jó epizód, néha túlcsorduló érzelmekkel és férfi mellkassal. (**11.12.)

„i’m not a real lawyer, but perry mason is?”

heti tanulságok: nehéz hétről-hétre heti tanulságokat kitalálni... pedig ma ismét a gyerek-neveléssel foglalkoztunk, a magzati kortól a főiskoláig. és hát nehéz dió ez, bármelyik korszakot is nézzük. éljen, éljen, hogy sikerült viccesen visszahozni haley-t a szerető családja kötelékébe. na, megyek reggelizni, van itthon egy kis szója... (**11.12.)

„nobody was lucky in auschwitz.”

végre visszavettek a tempóból, az esztelen rémisztgetésből, és elmélyültek a karakterekbe –és egyből az idei legjobb epizódot szállították az írók. elsősorban flashback-ekkel gazdagodtak a szereplők, de persze ez egy olyan hely, hogy bármelyik történet lehet igaz és hamis is. örülök, hogy előkerültek a korabeli pszichológiai módszerek (a leszbitlenítés nagyon erős jelenet lett), hogy megfelelően alkalmazzák a náci orvos klisét, hogy azért mindent megtesznek, hogy rájuk csapják a 18-as karikát. de ez a jobbik út, hisz a visszafogottság után jobban ütött a vége is. u.i.: szeretem franka potente-t. (**11.11.)