soroló

„a wounded animal may yet bare teeth.”

ezek a rómaiak még mindig tudnak bulizni -kaja, pia, csöcs, kínzás –kívánni sem lehet jobbat... annyira örülök, hogy ilythia megkezdte a férj-cserélő akcióját (meg féltékenykedett és fortyogott, bevetette magát minden szinten), viva bianca megmutathatja, hogy nem csak a teste miatt van a sorozatban. de a többi római sem csak a buli kedvéért van jelen, keményen zajlanak a hatalmi- és érdek-játszmák. bevallom, az erdő-keringő kevésbé mozgatott meg, kicsit repetitív volt a kardozás / sérülés / halál / menekülés / önmarcangolás. vagy most valljam be, hogy jobban szeretem a csöcsöket a vérnél? ez nem lenne igaz... szépen építkezünk egyre, érezhető az írói szándék, a hangulat meg a megszokott, nincs ok a panaszra. az is látszik, hogy nagyon akarnak idén is aréna-harcot, már gyűlnek a férfiak capuában... (**02.19.)

„you want to play the ’international incident’ card?”

vajon kevésbé izgalmas lett volna a rész, ha nem két idősíkkal oldják meg? nem hiszem... de valamiért kedvelt ez a formula az írók körében -oké, működhet ez jobban is, amikor rakosgatod össze, hogy ’ja-ez-ezért-volt!’, de most feleslegesnek éreztem. mint a sok magánéleti dumát is. és akkor még a szöszi kiírása nem is került szóba... pedig a rész nem is volt ilyen rossz, csak az ember egyből a hibákat sorolja... (**02.19.)

„i just get drunk and i bring a baby into the world.”

töredék-sztorikból puzzleöztük ki ma is a részt, claire először rájött, hogy nélküle is működik a dunphy-ház, ott volt jay kétségbeesett manny-férfiasítási akciója, majd átvette a főszálat a közös gyermek ötlete (és az ezzel járó, részegség, másnapság, kínosság, családi vita). hogy melyik volt a legviccesebb? who cares? mind... (**02.19.)

„tonight is all about what little jess wants”

kegyesek az írók idén, jó valentin-napi részeket írnak... örültem, hogy mindenkinek gajra ment az estéje, hogy némi káoszba (girlfightba!) fordultunk, hogy ryan kwanten hozta a lüke formáját (btw, a trueblood-ban ő meg lizzy kaplan egy pár voltak -véletlen?), hogy cece meg schmidt végre... hogy nagyszerűen szórakoztam. és nem kellett hozzá száz kondom sem... (**02.19.)

„protecting the hive”

minden fejben dől el... szépen közeledik a két univerzum -olivia által, bár nem merem ezt biztosan állítani, mert aztán jövő héten megint csavarnak egyet az írók és rámcáfolnak... peter is érthető, hogy morcosan reagál, egyszer már megégette magát boliviával. úgy szeretném, hogy ezek ketten permanensen összejöjjenek... de jó, hogy egy csomó régi dolog előkerült az emlékezés által. a hetiügyben is voltak érdekes dolgok, génmanipuláció, telepatikus kommunikáció, tipikus fringe-es témák. …hülyeség azt várni, hogy jövő héten okosabbak leszünk...? (**02.18.)

„i was thinking that i would cuff him, and then i could have time to speak to you, and then you would decide to be with me, and then i would come back here, and we would uncuff him together.”

emlékeztetek még dave-re, a rendőrre? én persze igen, hisz’ a mindig zseniális louie ck játssza. és duke silverre? mondjuk hogy lehetne elfelejteni ron szaxofonos énjét... megint volt egy csomó minden itt (ben rendőrfóbiája, dave szerelmi vallomása, tom kitartó udvarlása, april duke-mentő-akciói, andy dala), egyszerűen képtelenek hibázni... (**02.18.)

„-is there anything you’re both equally bad at?

-sports!”

ilyen is régen volt már, hogy mind a két szál működött a sorozatban -nagyon... shelly és kripke harca a kosárpályán fekveröhögős volt, de penny arca (és harca) a festmény láttán is bőven hozta a humor-bonbonokat. gyerekek, így kell indítani egy napot! (**02.18.)

„blind in the amazon.”

na, megjöttek a helyi népek is példát statuálni, vakítani, hajót támadni. ügyes népség, bár nem igazán kamera-érzékenyek... újra sikerült brutális feszkót préselni a megfelelő helyekre -mind a hajón (vakon sebégetés nice...), mind a dzsungelben. az írói brainstromingot is megfelelőnek érzem, ha már kiötölték, hogy az operatőr föld-alatt-iszonyos, akkor muszáj volt őt a föld alá küldeni... némi magánosítás, múltmarcangolás és hajvágás is belefért. ha ilyen tempót diktálnak tovább, akkor meglehetősen jóban leszünk. (ja, és most látom, hogy hawaii megint nagyszerűen vizsgázik forgatási helyszínként.) (**02.17.)

„a korean lullaby.”

...azért próbálnak mindig kicsit csavarni egyet, meg átívelni, nem csak egy sima nyomozósnak mutatni a sorozatot. most a flessben például nem a heti-gonosz volt a lényeg, hanem végre neelával, izé, lucyval is foglalkoztunk, egy szomorú szerelmi história van kibontakozóban. (egyéb érdekes dolgok: nagyapa vére, a visszatérők sem tudják, mi történt.) belekavartuk ma a koreai-háborút is, a heti-badguyunk csak egy rohadt kitüntetést szeretett volna igazából, csak rosszul kezelte a dolgokat. dalszövegbe kódolást egyébként hőseinknek nem nagy kunszt megfejteni... ja, és sose legyél beszélő néger vendégszereplő... btw, meglepően véresek voltunk ma. (**02.17.)

„as you know, i have a soft spot for cute girls.”

hogy mit csinál egy szakértő, ha épp szabadnapja van? megold egy családi krízist, meg egy másik problémát baráti alapon, kedveskedik az ellenségével, szopat, kefél, magába gyűr egy múltbéli tragédiát, ilyesmi. vagy esetleg tovább görcsöl az elhibázott esküvőjén. jó volt látni ezeket a napokat is, de azért jövő héttől visszatérünk a szokásos mederbe, ugye? (**02.17.)

„they’re called spirit trees.”

van egy ismerősöm, aki egy időben gyűjtötte a babákat, ma már viszont retteg, hogy valamelyik meg fog mozdulni a polcon. na, vele nem tudnám megnézetni ezt a részt... szépen elkezdtük építeni a legendáriumot, gyűlnek a szellemek a szereplők körül. bár egy-két alkalommal bevillan az alap-horror-klisé-készlet néhány darabja (az ominózus baba-fej-fordulás pl.), inkább a kellemes (izé, lófaszt kellemes…) bizsergetés, valamint a pörgős pulzusemelés felszínén lebegünk. szép lassan kitör rajtam a dzsungel-láz... (**02.16.)

„there’s magic out there.”

ilyen a megszállott junkie, folyton próbálkozik az újdonságokkal. még ha tudja, hogy az ijesztgetés alapvetően nem az ő műfaja. viszont a kézikamerát meg a negyedik fal rugdosását bírja. és aztán gyakran talál olyat, ami tetszik neki. amiben nem csak feldobott ötlet volt a doku-stíl, tényleg kihasználják. amiben jól működik a suspense. ahol jól bele tud merülni a hangulatba. ahol tud örülni az ötleteknek, felirat-használatnak, a fless-elhelyezéseknek. ahol nem nagyon zavarja a sablon-sztori, sablon-karakterek, mert működik az egész. ahol élvezet lesz pakolni a kirakós-darabkákat. és szívesen mondja a szereplőkkel együtt: what the f***??? (**02.16.)

„let me guess it. zambia?”

(mi ez az afrika-mánia a sorozatokban?) visszakanyarodtunk kicsit a pilot témájához, george újra túlaggódja a tinédzser-szexualitást. ami végülis szül vicces szitukat -rácáfolva az én múltheti aggódásomra... fura ez tessától, hogy csak a buta szöszinek keresztbe-tevés okán van együtt a sráccal, de ennyi tiniséget talán megengedhetek neki... óvakodj az óvszerektől... (**02.16.)

„hakuna matata!”

a nagy hatalom nagy felelősséggel jár! ez tanulja meg ma burt és virginia. szokásos ötletes poénokat kaptunk ma is (adóbevallás, kártyajóslások, kínai cirkuszi kertészek). meg írói gonoszkodást -amikor már azt hiszed, hogy lesz esélye jimmy-nek, akkor arcba röhögnek... (**02.16.)

„an empty hand can yet become a fist.”

ahogy kertész professzor is tanította nekünk: minden a nők miatt történik. hisz’ egy nőért kockáztatjuk az összes felkelő életét, doctore egy nő miatt szólja el magát, spartacust is jócskán befolyásolja, hogy nem közömbös egy nő iránt. oké, glabert például hidegen hagyja a nő, őt a hatalom izgatja fel, van ez így. hogy ashurt mi mozgatja, az még nem tiszta, mindenesetre nem csak a száját jártatja, tevékenyen részt vesz a piszkos munkában. ...a szerelem a legkeményebb embereket is lágyítja és keményíti egyszerre -akár az önfeláldozásig (remélem nem...). szép íve volt a résznek, egyre fokozódott feljebb és feljebb, gyorsvágású flessekkel utaltunk a múltra (lucretia túlélésére és gannicusra -fontos lesz az előzmény-mini is, mi?). csak azt nem értem még mindig, hogy hol hagyták ezek az ókoriak a szégyenérzetüket...? (**02.15.)

„who can turn their backs on a sad clown?”

bizony, ma félretesszük a röhögést, beúszik helyette a sötét keserédes. minden évadban volt ilyen rész, idén most jött el az ideje. ahogy a flashbacknek is, bár nem értem, tom kapinos miért tartotta fontosnak megmutatni a kaliforniai kezdeteket (bár érdekes volt látni, hogy először hank volt lelkes, aztán visszakozott és karen beszélte rá a maradásra.). egy picit a csokilányt is mélyítettük. nagy bajt vizionálok a végére... eric stolz újra nagyszerű képekkel mutatta meg, hogy rendezőnek is milyen elsőosztályú. jövő héten többet nevetünk...? (**02.15.)

„an eye for an eye.”

kijövök a szekrényből: nem igazán szeretem michael jacksont. gyerekkoromban családi nyomásra hallgattam, de aztán elkezdtem parázni a szemétől... (de most komolyan, senki nem látja rajtam kívül, hogy félelmetes szeme volt?) mai fejjel viszont nem értem a nagy felhajtást, annyira nem különlegesek a dalai (ha meg igen, akkor azért quincy jones is felelős többek között). de ha ryanmurphy-ék ragaszkodtak a tribute-epizódhoz, én kénytelen voltam megnézni. és jött a madonna-ep effekt -túl sok dalt gyömöszöltek bele, jöttek a klipp-hommage-ok, hangulat meg sehol. vagy komolyabb történet. kis warblers-gonoszkodás, kis tinidráma (jaj, felvesznek-e az egyetemre), kis tanulság (visszavágni csak okosan, nem izomból!). kicsi unalom. (nagyon remélem, hogy ez az érett quinn már marad az évad végéig, nem pofozzák újra új irányba a karaktert...) (ja, és a csellós srácoknak respect!) (**02.15.)

„i killed cupid.”

na, idén még hány valentin-napi epizódot kell elviselnem? próbáltunk itt is a szex-poénok mellé érzelmet szuszakolni earl szívrohamával, de azért valljuk be, nem ez a sorozat erőssége. ...és csak ne lökdössék max-et a kedvesség útjára, mi ilyen hideg cinikusnak szeretjük. (**02.15.)

„keeping up with cappuccio”

hát itt mindenki szereti a kutyákat? én mondjuk macska-párti vagyok... a végére egész csavaros ügy lett, a kutya-showtól a paparazzikon át jutottunk el a drogig, ügyes. meglepett, hogy a stárt így lecsupaszították (nem úgy...), espo végre új szerelmet találhatott. egy kis kéz-simivel a főpárunk is hozzájárult a romantikához. nana visitor meg vicceskedhetett a kutya-pszichológus szerepben. (**02.14.)

„all you’ll have is an empty heart and a chipped cup.”

az írószobában: -jön a borzasztó valentin-nap, kéne csinálni egy romantikus epizódot. -de nehogy happy legyen, inkább drámai. -akkor ki legyen szerelmes? kire nem számítanának a nézők? -hát rumplestiltskin! -de valami ismert mesét is bele kéne keverni, nem? -hát rumpli elég csúnya, legyen talán a szépség és a szörnyeteg. -jó ötlet, robert carlyle zseniális lesz, mint mindig, és lehet kellő mélységet írni a karakterébe. -de ki legyen belle? -hát a lost-forgatáson nagyon összebarátkoztunk emilie de ravin-nal, talán ráér. -de ő szőke! -sebaj, majd kap egy parókát. -nem kéne mégis valami happy is? -na jó, hozzuk vissza hamu-t, hadd örömködjön egy gyűrűnek. -én még szeretnék egy kis királynő-gonoszkodást, lehet? -és mi lenne, ha bedobnánk egy csavart...? (..és így tovább, és így tovább... na, valahogy így készült az évad egyik legjobb része...) (**02.14.)

„thomas the spank engine!”

...a gyerekekkel még akkor is baj van, ha nincsenek... ugyanez van a nőkkel is, ha túl okos, ha túl útszéli, ha túl szereted, mind baj... tipikus himym-rész volt egyébként, csajozós, szóvicces, érzelmes. barney új szerelme tetszik, jó páros lehet belőlük, karl penn-től dicstelen búcsút vettünk. ted meg megint egy nyafogós idióta. de azért még belül marad a szerethetőségi határon. a kvázi jersey shore in train betét bejött? (**02.14.)

„this is the face that saved the republic.”

na, azért a végére kerekedett valami, bár túl hamar jött az elrablás, várható volt hogy lesz még csavar. úgy néz ki, hogy palpatine tényleges elrablására még várni kell, viszont anakinba újabb kétely-magvak lettek szórva. a szemem csalt, vagy most tényleg realisztikusabbak voltak a karakterek? elsősorban padmé arcánál tűnt fel. ...további fénykard-párbajok hamarosan... (**02.14.)

„the best bounty hunters in the galaxy.”

látta valaki a kocka című filmet...? oké, kaptunk egy csomó fejvadászt (akik közül már el is hullott néhány), meg néhány tesztet, de azért elég repetitív volt a rész, mint egy videojáték, új szint, új kihívás. kicsit átvezetés-szaga is volt a dolognak, pedig azt hittem, már most lezárjuk a sztorit... (**02.14.)

„get me off this festering stink-hole.”

na kezdjük azzal, ami tetszett: 1. palpatine finoman csepegtetett szavai és szokásos kavarása. 2. hutt-föld szutyok világának bemutatása, sok alja-néppel. 3. légi-fogócska. de valahogy a nagy egészet, ez az undercover-sztorit nem sikerül élvezetessé kanyarítani. (**02.14.)

„how was my funeral?”

kicsit sok volt a face/off-nézés pihenőidőben, kedves írók? obi-wan halálánál mondom oké, kíváncsi leszek, ebből hogy jönnek ki, aztán jött az arc-csere, utána meg a börtönben a tipikus börtön-klisék, én meg szomorúan sóhajtottam, olyan szépen talpraállt az évad, miért kell lerontani... de legalább visszahozták cad bane-t. az alvilágnak nincs romantikája. (**02.14.)