„we carry more luggage than the porters at king’s cross!”
azt hittem, hogy karácsonyibb lesz a karácsonyi speciális epizód. de az ünnepet hamar letudtuk az elején (minden mai kellék adott volt már akkor is, fa égőkkel, ajándékozás, plusz néhány furcsaság, mint az activity meg a szellem-tábla). a végén jött még vissza valami a hangulatból a hóesés miatt. a kettő között meg, hiába léptünk át már a húszas évekbe, maradtak a szokásos problémák. nem fájóan, szépen közelítették a végsőkig marie-t és matthew-t, vezették le a tárgyalást, emelték magasabb szintre daisy-t. és egyértelműen nyál meg giccs a vége, de annyi szomorkodnivaló volt idén, hogy ez igenis járt a sajgó szívünknek. (+01.04.)
a háború rossz dolog, mindent sötétebbé fest. ez nem is lenne baj egy kulturális produkcióban, de itt valahogy a szerethetőség kárára ment. de belefért volna a mélyebb dráma, ha a konyhában a megfelelő alapanyagokat válogatják mellé, de ezekben a nehéz időszakokban csak dél-amerikából érkezhetett segítség. az is zavar kissé, hogy olykor komoly idő-ugrásokkal követjük az eseményeket, mégis úgy viselkednek a karakterek, mintha csak tegnap találkoztak volna utoljára, inkább jönne valami balladai homály. na, úgy látszik ez a világégés belőlem is a legrosszabbat hozta ki, mert azért ennyire nem volt sötét a kép, mint ahogy most lefestettem, csak az első évadhoz képest más a kontraszt. tetszett.
