„sovereignty association.”
fináléhoz méltó volt a feszültség, ami végig jelen volt az epizódban, így tudott igazán kicsúcsosodni egy (nagyszerű zenével megtámogatott) tetőpontba. még jó, hogy sorozat-veterán vagyok, és nem húzom fel magam az éles baltával vágott befejezéseken. de az addig vezető út is jó volt, valahogy úgy éreztem, hogy a bizalomról akartak ma leginkább beszélni. a hitről. hogy el akarunk hinni mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy biztonságosabbá teszi a jövőt, megmenti a szeretteinket, válaszokkal szolgál. de persze az élet és a háttérben munkálkodó erők nem adják ilyen könnyen magukat. (egyéb érdekességek: a biológiai tech-dumával csempésztek be némi scifi-feelinget; a kisvárosi miliő vonzza a született feleségekbe illő megoldásokat; helena... szipp...) (+06.24.)
the emmy / the golden globe / (many more awards) / goes to... tatiana maslany! sok egyéb erénye van a sorozatnak (példák a végtelenségig: végig egyenletes színvonalat hozott, húzott magával, népiesen szólva etette magát, érezhetően átgondolt a történet, jók a mellék-alakok), de úgyis mindenki ezt emeli ki. mert azokon a csöpp vállakon nyugszik a siker. és látszólag könnyedén bírja a terhet. és nem is arról van szó, hogy átütő és hiteles az alakítása, hanem hogyha az ember belefelejtkezik az eseményekbe, nem jut eszébe, hogy most ugyanazt a színésznőt látja különböző alakokban. tényleg lenyűgöző a performansz. nagyszerűen szórakoztam az elmúlt öt napban, hagytam magam elvarázsolni és sodortatni, mindenképp egy szeretetteljes nagyontetszett a jutalom. jövőre is sikerül lemásolni a receptet, ugye...?