„debra became a mirror, reflecting a positive image of yourself, that you used to balance out with the notion of yourself as a monster. now that mirror is cracked, and the only reflection you see is one of darkness.”
egyre inkább kezdik kihasználni a dokinénit. még az árnyékban maradnak az igazi céljai, de felettébb gyanússá tették, hogy ennyire kísérletként tekint a pácienseire. örülök, hogy megbolygatta kicsit debrát, aki így rengeteg fázison áteshetett egy rész alatt, ellenállás, beletörődés, cselekvővé előlépés. átérezhető általa az írói szándék, hogy ábrázolják, mit érezhet egy alapvetően jó ember, ha gyilkolni kényszerül. ehhez jön még a körülötte lévő bonyolult érzelmi káosz, amit egyesek családnak szoktak hívni, nem meglepő a robbanás. az apa-kérdés egyébként duplán is jelen van, ahol nem tudom, hogy masuka szála csak felröhögős feloldás az általános nyomasztásban, vagy kezdeni akarnak majd vele valamit, de jó, hogy van. (+07.23.)
