„it’s pure, cassie. all it is, is you... me... and the world sees what we want.”
csilingelős és csendes, nyugodt és letisztult, egyszerű és szép, pont, mint cassie. és nagyon is skins-es volt ez a meditatív történetvezetés, ügyesen kerülve szinte minden buktatót, nem kellenek mindig a nagy drámák, a ’most majd szétcsapjuk a szíveteket’. elég egy mosoly. egy fénykép. egy majdnem-szerelem. örültem, hogy cassie megmaradt kissé furcsa, különc lánynak, ugyanakkor nem játszottak vele rút kiskacsát, sőt, nem volt olyan, aki ne tartotta volna őt szépnek. az egész fotós vonulattal is elégedett voltam, főleg, hogy tényleg jól néztek ki a képek. bár régi arcot nem kaptunk (aput leszámítva), de jól működött ez a multikulti kavalkád is, ami körülvette a szöszit a munkahelyén és a lakásánál. …és most egy csendes és elégedett sóhajjal köszönjünk el, engedjük útjára, ciao bella. (+07.24.)
