„the words do the killing for me.”
a vér, mint az eső, hull, hull, hull... áh, nincs ehhez kedvem. először ott szisszentem fel, amikor linden-t ütni kezdték. aztán szó szerint hangosan kiabáltam („ne-ne-ne-ne-ne-ne-ne...”), amikor realizáltam, hogy holder miért ne nyissa ki a csomagtartót. aztán jött a bűntudat, a megzuhanás és a majdnem... (joel kinnaman-t idén sem jelölték semmire?!?!) és ott volt még a börtön, egy színvallással, majd a végén egy gyerek-gyilkos. …ma olyan meleg volt kinn délután az utcán, hogy minden lélegzetvétel égette a tüdőmet. de esküszöm, ez a negyven percnyi visszatartott levegő sokkal jobban fájt... (ja, és nem akartam elhinni, amikor jonathan demme nevét láttam a főcímben.) (+08.08.)