„think about the trees outside your window!”
... (kiszáradt száj, bennragadt levegő)
... (hány perc még?) ... (csönd) ...
csodálom az ilyen epizódokat. egy helyszín, néhány karakter, a párbeszédeknek kell elvinniük a hátukon a részt. nagyon tudatos írói munka kell az ilyenhez. és persze azok a hús/vér színészek, akik elhitetik velünk. mert hitelesség nélkül nem megy. és a legnagyobb csoda a rohanós huszonegyedik században, hogy mégis van rengeteg ember, aki hagyja, hogy lassan őrölve darálják be, aki értékeli a sok apró gesztust, a szavakat és a csöndeket, a teljes pompájában felvezetett érzelmi skálát. ilyenkor érzi az ember, hogy van még remény az emberiség számára. köszönöm. (+08.08.)