„-identify yourselves!
-you will identify first.”
lehet mosolyogni a két csapat egymásnak feszülésén, de azért nem volt semmi, ahogy egymásra licitálva a föld leigázásába kezdtek. de mindig van egy kiskapu... ahogy az írók is mindig a kezük ügyében tartják a kulcsát. de most egy szavam sincs, hogy nem végleges kiírás áldozatai lettünk. mert volt lehetősség igazi búcsúra, ami kellően szépre sikerült, david tennant bizonyíthatta, hogy nem csak a bohóckodáshoz ért. meg hát mindig meg lehet találni a lehetősséget, hiába mondják, hogy lezárult meg soha-soha-többé, a romantikus én csak fog dörömbölni odabenn, hogy nana... azt mondjuk nem tudom, hogy miért akarják minden év végén rugdosni a statusquo-t, de azt el kell ismernem, finálét írni nagyon tudnak... (+08.16.)
új év, új doktor, magasabb elvárások, amiket könnyed szökelléssel ugrik át. bocs, kicsit előreszaladtam, ugorjunk csak vissza (az időben). ott tartottunk, hogy mr.tennant ugyanúgy helyeslő bólogatást vált ki belőlünk, mint tette mr.eccleston. csak az írók nőttek fel jobban a feladathoz. egységesebb, kevésbé hullámzó lett az évad (megszámoltam, két részre mondanám, hogy középszerű volt, egyet utáltam, de azt meg utólag tudtam meg, hogy egy kissrác ötlete alapján írták, úgyhogy diszkalifikálnám. nem rossz arány ez...). mintha most hitték volna el, hogy lehet bátran, elrugaszkodva is írni. hogy a fene nagy pörgésben néha oda lehet csapni a lelkünknek is, örülni fogunk neki. egy másik dimenzióban talán keményebb fából faragtak, de itt (kis hümmögéssel) megadom a nagyontetszett-et. nyitott szívvel szállok vissza a tardis-ba is, bár egy mosolygós szöszi mellett kell majd helyet szorítania az új jövevényeknek.
