„bludgeonings can look pretty fucking similar.”
a helyszínelés és a blood-téma a zenében rádöbbentett, hogy már csak néhányszor élvezhetem ezt a hangulatot. ennek ellenére cseppet sem bánom, hogy rászántuk hannah-ra ezt a részt. egyrészt igencsak érdekes kérdéseket feszegetünk (lehet-e szerelemmel pótolni a gyilkos-ösztönt), másrészt nem bírok betelni yvonne szépségével. annyira működik a kémia mch-lal, hogy még a leglélektelenebb néző is szurkol a csókért. hát még ha egymásnak esnek... komoly ballanszírozás ment a szex-jelenet alatt, mert úgy süt belőle az erotika, hogy közben ízléses marad (hiába dönti az ember a fejét ide-oda, hátha lát egy kis cicit...). a romantika mellett a humor is bevigyorog az ajtón, köszönhetően a kis padawan bénázásainak és beszólásainak, sajnálom, hogy egy sötét úr véget vetett a történetének. de valószínűleg nem csak ezért evezünk majd komorabb vizekre a maradék részekben. (+08.21.)