„children of the motorway.”
ismét egy jó kritika az emberiségnek, ahogy elfogadjuk a körülöttünk lévő világot olyannak, amilyen, nem harcolunk a megváltoztatásáért, inkább beállunk mi is a sorba, türelmesen várva a semmire. a jelenkor motorizációs- és drog-problémái is vastagon benne voltak a szövetben. jó, hogy vissza-visszatérünk bizonyos helyszínekre és korokra, nem csak a kontinuitás miatt, hanem, hogy láthatjuk a változásokat, akár a világban, akár az újra előkerülő karakterekben. megint jól fel tudták fokozni az érzelmi csúcsig, az ember önkéntelenül csapta az öklét a magasba a nagy öröm közepette. aztán ügyesen visszahúztak a személyes drámával. (+08.20.)