„people are dropping through time and they’ll bring every disease in history through your doors. so you’d better be ready.”
nagyszerű finálé volt ez, bevetették a teljes nehéztüzérséget, annak meg nehéz ellenállni. kellett, hogy legyen következménye a hasadék megnyitásának, plusz túl régóta lengetik már előttünk a ’valami nagyon sötét él odaát’ feliratú posztót. úgyhogy először csak emberek jöttek a múltból, betegségekkel és harci szellemmel felvértezve, bekukkantottak az ufók is, aztán alattomosabb támadás áldozatai lettünk, a kísértésé, végül, amikor a veszteségtől minden erőnk megfogyatkozott, szívünkbe kétely költözött, akkor csapott le igazán a gonosz. kell-e ennél plasztikusabb megfogalmazás? értelem és érzelem jól megférnek egymás mellett. és ahogy a végén gyönyörűen bekapcsoltak a whoniversum szívébe, ügyes, ügyes. (+08.27.)
az a baj a testvér-sorozatoknál, a leágazásoknál, hogy az ember önkénytelenül is hasonlítgat. és a torchwood el fog vérezni egy ilyen próbán. mert azzal, hogy szándékosan felnőttesebbé tették, kiölték belőle a doktorra jellemző verhetetlen bájat. másabb lett így az íze, kevésbé szerethető, ugyanakkor jól áll neki, hogy lehet káromkodni, hogy nem kell spórolni a művérrel, ha arról van szó, a szexualitás sem kell feltétlenül tabuként kezelni. kár, hogy elsősorban heti-ügyes megoldásban tudtak gondolkozni, egy erősebb átívelés közelebb hozta volna a szívemhez. mondjuk az örömteli, hogy érzelmi oldalról próbálták felfűzni a részeket, és ez hozta magával azt is, hogy a karakterek gyarlók, emberiek, érző lények lettek. az elején kicsit ’essünk túl rajta, aztán jöhet újra a doktor’ hozzáállásom volt, de a végére már sikerült belelendülnöm (és az íróknak is). legyen egy gyenge tetszett, a kis sántikálás miatt.
