„water is patient, adelaide. water just waits. it wears down the clifftops, the mountains, the whole of the world. water always wins.”
szerencsétlen emberek, itthagyják ezt szegény, tönkretett bolygót, de hiába, a baj mindenhol utoléri őket... ritkán szedik elő a doktor be nem avatkozási politikáját, pedig nagyon hatásos tud ám lenni. most is egy szokványos űr-horrornak indultunk, bázis, emberekbe mászó láthatatlan ellenség, menekülés, csúnya arcok. rá is néztem az órámra, hogy most, most még mindig...? aztán ahogy bejött a moralitás, úgy jött be nekem is egyre jobban az epizód. ahogy átérezzük a doktor tehetetlenségét, ami aztán diadalmasan átfordul, majd fájdalmasan még tovább. mert bizony, lehet, hogy a kolóniát támadta meg a vírus, de sokkal veszélyesebb az a kórság, amibe a doktor esett: a korlátlan hatalom csapdája. valószínűleg minden idő-lord keresztül megy ezen egyszer, csak nem minden, hogy milyen lefolyású, és milyenek lesznek a maradandó sebei. felkészültem. jöhet a vég. (+09.10.)
