„what’s the matter, tardis? scared to fight me?”
valahogy kicsit másra számítottam, amikor láttam a címet, valahogy kalandosabbra, de így sem volt rossz, hogy kicsit scifi-horrorba vitték el a hangulatot. úgysem gyakran látjuk a legendás hajó vezérlőn túli részeit, úgyhogy sosem árt egy ilyen túra. jól is lehet játszani a végtelen termeivel. lehet ámulatba ejteni, lehet paradoxonokat létrehozni, végtelen kombinációkban. és lehet ijesztegetni az ártatlan nézelődőket. második tippre kitaláltam, hogy kik is a vörösszemű zombik, de attól még jó volt a nagy felismerés. szép finoman úsztatják az átívelést, a kicsoda is az édes útitárs, érezhető, ahogy a cseppeken csúszunk a megoldás felé. ha meg majd nem tetszik a végeredmény, hát csavarunk egyet az idővonalon, és kezdjük elölről. elölről. elölről. (+09.26.)
