„one rail at a time!”
ha már a kezdésnél a nagybeszédben valaki pozitív dolgokról beszél, biztos lehetsz benne, hogy a részben rakás akadály gördül a megvalósulásuk elé. de legalább szép keretet csináltak a két szónoklattal. közben meg kaptunk egy tipikus westernes életérzést, körbekerített lövöldözést a szalonban. de bármennyit is láttunk már ilyet, nem lehet megunni, főleg, ha apró poénokkal és bajtársiassággal szórják tele. de a magát a részt is megtámasztották egy kis romantikával, ne csak mindig a szagos férfias oldal domborodjon ki. őszintén kívánom a vonzódások beteljesülését és a mormonok szörnyű elkárhozását. ámen. (+11.01.)