„i suppose there is no any need for a doctor anymore. make me a warrior now.”
szeretem moffat bácsiban ezt a hagyomány-tiszteletet, valószínűleg ezért is szerencsés, hogy az ötvenedik évforduló idején ő a vezető író. ebben a kis felvezetésben is a múlthoz nyúl, egy olyan szeletkével adományozza meg a régi rajongókat, amire majd’ húsz éve várnak. de még egy ilyen hozzám hasonló zöldfülünek is izgalmas, ha egy ennyire fontos regenerálódást láthat. eddig is be voltam sózva, de ezzel végleg fel lett tolva az a népies zabszem... (+11.15.)