„i don’t have friends. i have partners.”
az utolsó valcer haláltánccá változott... akartam írni, hogy a boardwalk mindig szépen lekerekíti az évadok végét, de aztán brutálisan széttépték ezeket a gondolataimat. bűnsorozathoz méltó kemény jelenetek követték egymást, nagy szavak, durva ütések, életveszélyes helyzetek, felemelkedések és elbukások. nem tudom, mi ez a véresszájúság manapság az álomgyárban, de az elmúlt hetekben csak úgy hullanak a kezdetektől velünk lévő karakterek. olyanok, akikért tényleg fájni fog a szívünk. bár mondjuk itt, a tengerparti piszkos homokban nem is várok mást. nem is érdemes máshogy írni a történelmet, csak vérrel. (+11.27.)
talán idén talált el a legjobb pillanatomban a sorozat, mert most vártam hétről-hétre, hogy elmerülhessek a tiltott élvezetekbe. pedig nem nagyon változtattak a recepten, a minőség is maradt, ezért gondolom, hogy én voltam jobban hangolódva. a plusz adalékok jól jöttek ki egyébként, hogy behoztak egy újabb helyszínt (a fülledt délre kanyarodni mindig kifizetődő), hogy egy énekes karakter segítségével dalokkal mélyíthették a hangulatot, hogy a tavalyi buldózer után egy csendes ütvefúrót kaptunk a gonosz szerepében. még úgy is jól működött az évad, hogy a kvázi főszereplőt kissé passzívabb szerepre kárhoztatták -vagy pont azért, mert hagyták a többieket is kibontakozni? nehéz eldönteni. azt viszont bátran ki merem jelenteni, hogy jót tett, hogy a női karakterek (és az ő problémáik) háttérbe szorították. be kell látni, hogy ez a dohány- és alkohol-szagú klíma nem az ő világuk, bármennyire is szeretjük a törékenységüket, itt kemény férfiakra van szükségünk. reméljük sokáig lesz még biztos pontja a sorozat az őszünknek, nagyon erős tetszett.
