„there’s a false sense of lucidity that often accompanies grieving.”
volt annak idején egy különleges hónap a marvel kiadónál, amikor minden képregényük szöveg nélkül jelent meg -ez jutott eszembe itt a nyitányról, nem kellenek a szavak, azok nélkül is nagyot tud ütni valami, főleg, ha a johnny cash féle hurt-öt keverik alá. de a verekedős részek is milyen jól működtek az elektronikára, majd a végén megint jöhetett egy zenés lassítás, hogy keretes legyen a szerkezet, és még egyszer aláhúzzák, hogy mennyire fontos a hangulathoz az is, amit hallunk. és hát hangulat, az volt ma... eddig megfelelően használják ki a múlt heti halált, mindenkit brutálisan megkeményített a dolog, így lehet kihozni a sorozatban mindig ott bugyogó sötétséget igazán. nem csak cool módon badass mindenki, hanem ott van hozzá az a mélység is, amibe beleszédülsz, ha belegondolsz. ezt mélyítették a mai flessekkel is, amik abból a szempontból is emlékezetesek maradhatnak, hogy mind ugyanúgy volt megrendezve -egy-egy interjú, ahol csak a hős arcát látod, a kérdezőét nem. huhh, és még azt mondják, hogy networkön nem lehet odacsapni... (+12.01.)
