„you know the hardest thing about being a new orleans musician? explaining to your girlfriend why she got to take penicillin for your kidney infection. right?” (extra antoine mosoly a végére)
ezek még választani is csak zenére tudnak, észveszejtő... ohh, annyira behúzott egyből a nyitány, a választással, a yeswecan kántálással, felemelő volt, pedig nem is vagyok amerikai, csak demokrata. de utána is jöttek a gyöngyszemek, a falcons osztás, természetesen, vagy a két tombolás trombone shorty-ra, egyszer az autóban, egyszer a koncerten. kellemes érzés volt újra a karakterekkel tölteni az időt, kicsit félrehajtani a füstöt a lepukkant klubokban, és megnézni, hogy mi van velük épp. kicsit mosolyogni a lököttekkel, anyázni a rendőröket, szurkolni a sikerekért. és annyira belefeledkezni az egészbe, hogy az ötvenkilencedik percnél eszmélni, hogy bassza meg, itt a rész vége, nekem ebből kell még több, több, több! eddig nem realizáltam, hogy ennyire hiányozni fog... (+12.16.)
