„oh, wow. a troublesome ex-wife?”
hjaj, ezek az ex-ek, mennyi probléma van velük... rosszkor bukkannak fel, alkalmatlankodnak, törnek-zúznak, pénzért harcolnak, gyilkolnak, egyéb kellemetlen galádságokra képesek. persze személyesítették a szitut, hogy végig vigyorogni tudjunk castle kétségbeesett arcain. jól el is szórakoztam az epizód közben, csak a vége, ehhh... most komolyan kellett ez az idióta incepció kate fejébe...??? (+01.13.)
„are you hungry, baby? how bad do you want to taste this?”
na, milyen érzés, amikor tudod, hogy van még két rész, és fogalmad sincs, hogy mi fog történni a mai után...? az anyák és fiúk epizódja volt ez, szépen úsztatták át a különböző történeteket, idősíkokat. a vágás is segítette ezt, úgyhogy itt illene kitérnem a képi világra, ami mindig is erős volt a sorozatban (hálás téma a horror), de ma különös gonddal készültek a beállítások, minden jelenetben volt valami koncepcionális csavar, féktelen ötlet, de nem öncélúan, csak a hangulatot erősítvén. újabb gonosz hullott el, és még vannak nyitva hagyott kérdések, de feltenném újra a kérdést: vajon milyen őrület vár még ránk idén...? (+01.12.)
„the boy had a 0.0001% chance of surviving, yet he did.”
az emberiség megmentéséhez kell egy jó terv. az observerek jövő-ideje és reprodukciós képessége jól sikerült bemutatóval került képernyőre. az érzelem-mentes emberek, akiket az érzelmek vezérelnek. sokat nézünk hátrafelé ma is, a régi dolgok felbukkanásánál fura melegség jár át. elárasztják az emberi agyat a hormonok, azt mondják ez a szeretet, nehezen értelmezhető fogalmak ezek. ahogy egy időt és teret másként értelmező lénynek, hogy valami megszakad, véget ér egyszer. a kapuban állunk. hideg és meleg egyszerre éri testünket. (és minden monoton hangon elhangzott mondat után képzeljétek oda a tipikus fej-döntéseket...) (+01.12.)
„i don’t know how it is in fairy tale land, in the real world, it’s usually hard to find evidence.”
nem tudom, hogy örüljek, vagy bosszankodjak azon, hogy bármi is jut eszembe az epizód nézése közben, azt nemsokára már húzhatom ki a listámról, mert egy jól elhelyezett csavarral felül is írta az írócsapat... egy dolog maradt csak meg végig: hogy reginá-t még mindig lehet és még mindig érdemes építeni. a karakter a maga gonoszságában is szerethető, mindig ott a drámája a sötétlő felszín alatt. a többiek meg jól asszisztáltak neki ma (is), cora az anyai „szeretetével”, a ’szent család’ a vívódásaival, rumpi egy ügyesen elhelyezett mágiával. sötét nyomozós hangulat dívik... (+01.12.)
„you are on my team now.”
a sport az élet azon furcsa területe, ahol elmosódnak a társadalmi különbségek. bár a downton-i kastélyban így is van sok hasonlóság a két osztály között. például mindkét réteg rendelkezik egy hiszékeny naiv szőkével (btw, remélem nem azért került be az újlány, mert vele szeretnék helyettesíteni az én drágámat). de egyébként is mosódnak el a határok, van már a családban ügyvéd, újságíró, autószerelő, haladni kell a kor kívánalmaival. furán pozitív csengése volt az epizódnak, bates-ék boldogok, ethel-nek jobb élete lesz, mary-éknél dúl a szerelem, tom megbékélt a megváltoztathatatlan tragédiával, már csak a gróf morgását kéne visszafogni. de nem is ez volt az epizód legfurább aspektusa, hanem, hogy megsajnáltatták velünk thomas-t. éljenek az őszinte pillanatok. (+01.11.)
„you cannot want your only granddaughter to grow up in a garage with that drunken gorilla?”
ezek a könnyelmű és felelőtlen húszas évek! a magas rangú nők is szakmát vállalnak. a gazdaságban próbálnak ésszerű újításokat bevezetni. mindenki maga választhatja a vallását. a fiatalok együtt járnak moziba. melegek! kurvák! fertő! hát hogy ne kapna idegzsábát az egyszeri gróf, ha ezeket át kell élnie nap-mint-nap... azért a világos oldal is felcsillant az epizódban, elég csak a bates-házaspár kézen-fogva sétálására gondolnom. (+01.10.)
„the absinthe has found a new host. the toilet.”
jó mélyre ástunk le ma, a legvadabb énünkhöz, amelynek szívügye a motor, a puska és az abszint. nem lehetett jó vége... a másik vonalon meg a gyökereket keressük, az ősök szellemét, szintén kétséges végeredménnyel... hogy milyen pofákat vágott ma is mindenki! főleg a megrészegültek... (+01.10.)
„there is no test on earth greater than the one you’ve been put to.”
tudtuk, hogy nehéz lesz, hogy ólomlábakon fog járni, hogy nem lesz helye a humornak, gyász van. de az özvegy grófnét nem fordíthatták ki önmagából, így azért egy-két mosoly jutott ebbe a szomorú időszakba is. így is volt, akit kifordítottak, bár kétségtelen, hogy a gyász mindenkiben másképp csapódik le. talán most már, fájó szívvel, de tovább lépünk, emlékekkel terhesen. (+01.09.)
„never fear, duchess, i’ll get a baby out of you one way or another.”
így kezdtem a rész elején: na, itt a szülés, ezt biztos utálni fogom, aztán minden ment a szokásos módon, kis kavarás odalenn, kis börtönözés mr.bates-el, kis szurkolás a nagyarcú lord-doktor ellen. aztán elkezdték szorítani a torkom, szorítani, szorítani, szorítani... panaszkodtam mostanság eleget, hogy a gyönyörűség nem kap elég percet, érdekes történetet, na de erre az a megoldás, hogy kiírjuk...? remélem volt is célja julian bácsinak ezzel, nem csak sokkolni akart (köszönjük, sikerült). az biztos, hogy minden megváltozik most a kastély falai között. könnyek ködfátyolos csókjával búcsúzom, drága úrnőm. (+01.09.)
„tea spoon, egg spoon, melon spoon, grapefruit spoon, jam spoon...”
megkaptam a hiányolt sybil-szálat, de nem ilyet kértem, köszönöm szépen... bár legalább visszakerült a kastélyba. ahová érkeznek sorba az új lakók is -a lenti világba. és már most dobogtatják a női és férfi szíveket. gordius-i érzelem-csomóra számítok, főleg, ha thomas pillantásaira gondolok. továbbra is kellemetlenül nézem az összes börtön-jelenetet, minden pillanatban rettegek, hogy milyen baj érheti mr.bates-t, de a mosolyokért ma megérte a szenvedést. (+01.08.)
„downton place. how lovely.”
elkeringőzünk a kastély eladásának legvégső határáig, aztán az isteni írói kéz megint átnyúl a szereplők feje felett. de hé, nem ölhetjük meg a „főszereplőt”, nem? eseménydús epizódon vagyunk ismét túl. a betegség-szálat jelenleg lezártnak tekinthetjük, de akár régóta várt következményei azért lehetnek. poor edith, mindig pórul jár, és még ha nem is ő a legkedvelhetőbb crawley-lány, azért most megsajnálta az ember. mondjuk az sem járta volna, hogy három rész alatt két boldog esküvőt összehoznak a sorozatba. jut eszembe, poor sybil, nagyon az oldalvonal álldogál szegény, illetve poor mi, hogy egy ilyen szép lányból nem tudnak érdekes szálat kiénekelni... (+01.08.)
„now we’re to be turned out of downton. even lloyd george can’t want that.”
sokáig körözünk egy puccos yachton a válság-örvény szélén, aztán alámerülünk... nem a pénzügyi gondra gondolok most természetesen, hanem ha nem megfelelő az öltözék a vacsorához, vagy a konyhai problémák miatt alternatív módon kell felszolgálni az ételt. továbbra is a régi és az új, a különböző szemléletek ütközése a fő rágcsálnivaló, de jól lavírozik a szövegkönyv, nem lehet megunni. ma újra bevetésen voltak a humor-ágyuk is, drámai sorozaton rég horkantottam már fel ennyit. apropó dráma, személyes vizekre is kezdünk evezni. ja, és a börtön-szálat nagyon utálom... (+01.07.)
„high schools are different nowadays. gang fights, drug searches, and pregnancies.”
már az évad elején kipróbáltuk, hogy mr.reese hogy állja meg a helyét egyedül a számokkal, most itt a fordított szituáció. így persze a verekedésekről, térdkalács-lövésekről is le kell mondanunk, de mr.finch-nek túl jó a dumálókája ahhoz, hogy ezt bánjuk. michael emerson-nak meg mindig jól áll a tanári öltöny... és jól sikerült elkapni a mai diákság ábrázolását is. (+01.07.)