„i don’t believe in types. i believe in people.”
szeretném megköszönni tom-nak a fenti mondatokat, legyszívesebben pólóra is nyomtatnám, a saját életfilozófiám esszenciája is ez. olyan jó lenne azt gondolni, hogy a történetünk óta eltelt majd’' száz év, és a világ másmilyen lett. hogy nem okoznak gondot a származási különbségek, hogy az emberek nem gondolkoznak már népekben, típusokban, de mindannyian tudjuk, hogy ez önámítás lenne. talán még rosszabb is lett a világ -ha a romantika kihalását nézzük, akkor mindenképp. ismét repkednek a pillangók downton-ban, ami az én papír-száraz lelkem is megtölti egy kis melegséggel. de egyszerűen jó nézni mr.moseley esetlen közeledését, mrs.crawley időskori udvarlóját, tom gyanúsan véletlen találkozásait, és azt az egyre növekvő uszályt, ami mary körül lengedezik. így elnézi az ember azt is, hogy kicsit furán oldanak meg bizonyos szálakat (edith, anna). (++02.23.)