„sometimes i wonder if my social anxiety is holding me back from meeting the people who would actually be right for me instead of a bunch of fucking whiny nothings as friends.”
először (közvetlen a janeausten-es kezdés után) úgy éreztem, mint marnie, hogy milyen jó lenne, ha csak a csajok lennének a mai részben, és kibeszélnék magukból a felgyülemlett két és fél évet. de aztán nem bántam, hogy megjöttek a buzifiúk is, sűrűsödhetett a rész kellemetlen érzete. főleg úgy, hogy így is volt idő a nagy kitörésre, verbális tányércsapkodásra. imádtam, hogy shos kezdte az őszinteségi rohamot, muszáj kitörnie az elnyomásból. kellett már ez a jól irányzott érzelmi beöntés hősnőinknek. (a vacsora jelenet miatt egy személyes üzenettel zárnám mondandóm: tomi, hozzál kacsát!) (++03.23.)
