„-so you really came out, huh?
–doesn’t mean i’m gonna wear a fucking dress or anything.”
nyissátok ki a tankönyvet a tizedik oldalon, és tanuljunk arról, hogyan kell úgy történetet mesélni, hogy a befogadó mosolyogva nézi végig a legdrámaibb történeteket is. mert ezektől az íróktól elsajátítható ez. azzal, hogy frank agya megzavarodott a műtéttől, azzal, ahogy shiela rá van zizzenve frank-re, azzal, ahogy a srácok enyhíteni akarják fiona 90 napját, azzal, ahogy a fiatalok csetlenek/botlanak a szerelmi elvarázsolt kastélyban. és nem csak az írók tarthatnak kurzusokat, de a szereposztók is. négy év kellett, hogy rádöbbenjek, hogy én nem is szeretem, mikor gyerek van egy sorozatban, erre itt van egy szakajtónyi lurkó, és nem sok dolgot tudnék mondani, amit jobban szeretek ennél a sorozatnál. sőt, most még azt is megfigyeltem, hogy hiába vagyok kurva fáradt a munkától, itt nem nézegetem az órát, nem görcsölnek a lábaim, ahogy szoktak. a keserédes órát gallagher-ékkel semmi sem zavarhatja meg. ez most tök jó, hogy fostam a szót, de mi a faszról fogok írni jövő héten a finálé-kritikában...? (++04.03.)
