„emotional terrorists...”
ez a doug-srác összesűríti az össze bénaságunkat, ő az a típus, akinek sosem jön össze semmi, főleg a kiszemelt punci nem. de legalább ő hozza a kötelező humor-adagot. főleg, ha clyde-dal összeeresztik őket. bár az a legviccesebb, hogy a mai legnagyobb mosolyomhoz elég volt az, hogy megláttam fred armisen fejét, meg sem szólalt még vagy semmi, csak feltűnt, és én boldog voltam. egyébként? csak a biznisz, rendre, megy a szar-keverés, ahogy nagy pénzek fennforgása esetén elképzeljük. aztán néha lecsap a váratlan hűha... (++04.10.)