„my father is the king of loopholes.”
meg lehet-e úgy csinálni egy karakter visszahozását, hogy az logikus legyen az adott univerzumba, ne hasson olcsó fogásnak, legyen meg a kellő drámai súlya, gördítse elő a cselekményt, és adjon új motivációkat a szereplőknek? a kutya meg a macska rúgja meg, hát hogyne lehetne, itt a példa. ebben a világban (oké, meg a képregényekben...) sosem lehet biztos az ember, ha búcsúzni kell egy karaktertől, de attól még hatott a mostani eset, szomorúsággal telt a szívünk. azt hiszem, egy ilyen bábú levétele fogja igazán bedurvítani a játszmát. a ’stilskin-családi dráma mellett a legérdekesebb mellékszálban elintézték, hogy a (nem is szívtelen) királynő és a (nem is elvetemült) tolvaj egy harmadik síkon is kapcsolatba kerüljön, most már nem állhatja útját semmi a szerelemnek. (++04.22.)
