„i am a whore. remember?”
(picsába, ha ezt írom, akkor már megint vége van egy résznek...) jó volt az elején kiszabadulni a főváros fullasztó levegőjéből, hogy aztán kétszeres erővel nyomják vissza a fejünket a végén. a főcímnél túl hirtelen suhant el az új város a szemem előtt, úgyhogy csak másfél perccel később kezdtem bazdmegolni, ’braavos, bazdmeg, braavos’. a könyvekben úgyis nagy homály fedi a vasbankot, örülhetünk, hogy itt jobban előtérben lesznek. theon-nal bűzössel inkább csak a drámát akarták erősíteni, azt viszont most nem mondhatja senki, hogy dany-t csak folyton menetelni meg várost-foglalni látjuk, egy hétköznapi uralkodós procedúra sokkal többet mutatott a személyiségéből, mint az elmúlt pár részben bármi. és hát ezek után tértünk vissza királyvárba. én még nem mára számoltam a tárgyalással, de köszönöm szépen, hogy lélegzet-visszafojtva nézhettem végig ezeket a perceket. ahogy felháborodhatott az ember a nyilvánvaló hazugságokon, ahogy felidéződtek régi ügyek és mondatok, ahogy egy kis reménnyel teli levegőt engedtek a tüdőnkbe, majd kiszorították az egészet egy szégyenteljes árulással. peter dinklage felrakta a fejére a koronát, és az emberek leborultak nagysága előtt. (++05.12.)
