„let’s kill 
some crows!”
szép sorminta ez a kilencedik részekre nézve -páratlan években lelkileg zúznak szét minket, a párosokban meg a nagyszabással nyűgöznek le. szeretjük azt a trónok-ban, hogy ezerfelé ágazik a történet, de azért jó az, ha néha egyetlen helyszínre koncentrálunk csak. és nem csak azért, mert így nem volt megtörve a csata íve, hanem mert volt idő a karakterekre, sokkal jobban fáj az, ha egy legalább kicsit ismert arc hullik el szörnyű kínok közepette, mint egy statiszta. és akkor még a nagy szerelmekről nem is beszéltünk... de egyéb emberi tényezők is jól kidomborodtak, az igazi veszélyhelyzetekben nem lehet arcoskodni, ott kijönnek az ember valódi tulajdonságai. és lehet, hogy valaki nem kedves ember, de a bátorságával példát mutat, azt tisztelni fogjuk ezen túl. szépen ábrázoltatott jon vezetői képessége is. az hbo most sem spórolt semmin, a könyvhöz méltó volt a csata, néhány totállal és nagybeszéddel igazán tudták lelkesíteni a nézőket. engem biztosan. nos. jó pár lap maradt még a kötetből, így elképzelni sem tudom, hogy mi és hogyan fér bele a jövő heti zárásba, de tudjátok mit? jó az, ha semmit sem tud az ember... (szomorú sóhaj) (++06.09.)
