„how big does this pile have to be?”
nem tudom, hogy szóltak-e már be a sorozatnak, amiért a (szinte) vidám zenékkel elveszik a súlyos dolgok élét, hogy menőbbnek tűnik a főzés, kisebb súlyúnak egy börtön-béli mészárlás, lazábbnak a nagyüzemi nemzetközi terjeszkedés. én nem akarom ezért bántani, szerintem működik ez a morbiditás, csak túl sokat forogtam prűd körökben valószínűleg, hogy ezt kell feltételeznem. eljutottunk egy nyugvópontra, ami után látszólag minden meg fog változni. nyitva maradt nekünk, hogy walter visszavette-e az uralmat heisenberg felett, vagy csak látszólagos a meghátrálás, van-e az a pénz, van-e újra betegség, nem csak üres szózat volt-e a család mindenek-felettiségének hangsúlyozása. és persze mindig az ilyen nyugisabb időszakokba jönnek azok a fránya véletlenek, amik felkavarják újra az iszapot. (ha hetiben néztem volna, ide jönne a félévad értékelője, de most egy kis szunyálás után úgyis egyből jön a folytatás, úgyhogy eltekintenék attól, hogy kényszer-mondatokat préseljek ki magamból, képzeljetek ide sok dicséretet, köszi.) (++07.08.)
