„what the hell is wrong with you! we’re a family!”
ha az ember azt látja, hogy csak szuperlatívuszokban beszélnek egy epizódról, hogy az megnyeri a junkie-n az év epizódja szavazást, azt persze, hogy várni fogja. főleg úgy, hogy fogalma sincs, hogy mi lehet benne, miért éltetik annyira. a kezdésnél hümmögtem, ’flashback-epizód lesz talán, de nem lehetnek ennyire agyafúrtak’, aztán egy gyönyörű áttűnés után megértettem, hogy csak egy kis békét szerettek volna átnyújtani nekünk a robbanás előtt. azt hiszem ilyen alattomos mélyütés-sorozatot rég láttam már negyven percbe sűrítve. még meg sem kezdték a nevek kiírását, de máris két testet kapartak el a sivatagban kíméletlenül. ott volt a második évad óta őrzött titok odaköpése, ami után teljesen mindegy lesz jesse-nek, hogy mi történik vele (pedig nem lesz egy kellemes utazás, azt már most tapasztalhattuk). aztán jött marie fölényeskedése, és mi csak csóváltuk a fejünket, mert tudtuk, hogy mennyire össze fog törni hamarosan. mint a többiek a white-családban. biztos többen is húzták a szájukat arra, ahogy skyler és junior reagáltak, pedig logikus volt, és szívbemarkoló, talán ezért megérték azok a percek, amikor magam sem szerettem őket az elején. és jött walt monológja a telefonba, amit az ember szeretne úgy elkönyvelni magában, hogy ’tudta, hogy hallják a zsaruk is azért mondta’, nem pedig azért, mert a lelkének az utolsó darabja is oda lett. …miután végighúztak minket egy kaktuszmezőn, kitépték és eltemették a zsigereinket, kikötözve várjuk a tűző napon a halált. mert nem tudom elképzelni, mi rosszabb jöhet még a maradék két epizódban. (++07.09.)
