„isn’t that what every man wants a son?”
kettősségek. itt egy történelembe ágyazott szerelmi történet, ami egy híres tanulmány körül kéne forognia, mégis örülünk, ha kamara-drámába fordítják. itt van két ember, akiknek nem is lehetne ellentmondásosabb a viszonya, minden mozdulatukkal és mondatukkal cáfolják az előzőt. olyan táncot járnak, amikor maguk sem tudják eldönteni a következő lépést. játék és komolyság. ütés és hárítás. mese és valóság. úgy tudtunk meg többet a karakterekről, hogy nem lehettünk biztosak abban, hogy amit mondanak, az igaz, de aztán elég volt belenézni a szemükbe, hogy összeszorítsák a szívünket. pőrén állnak előttünk, leeresztett kesztyűkkel. és akkor még ott a dupla analógia, a rengetek érzelmet és gondolatot kiváltó keret, amikor egy gyáva apa dönt a gyermeke sorsáról. és a boxmeccs, ami annyira hozzátartozik a huszadik századi amerikai kultúrához, hogy könnyen egy-egy korszakhoz lehet vele kötni egy történelmi művet. …egy dologban nem lehet kettősség: olyan nincs, hogy bárki is gyengének gondolta volna ezt a zseniális epizódot. (++08.08.)
