„je suis pret. i am ready.”
szegény claire, annyira tervezte a szökését (jó sok narrációval, szerencsére, imádom ennek a nőnek a hangját), pedig mi tudtuk, hogy úgysem lehet belőle semmi. közben életre kelt körülötte a sok színes karakter, az elején még csak duruzsolt a rész (például a kétértelmű párbeszédnél a szép vörössel), de aztán ahogy belemelegedtek az ünneplésbe és a vedelésbe a skótok, ahogy hősnőnk megpróbálta megvalósítani a tervét, szépen életre kelt az epizód is. megtelt feszültséggel, ahogy nem tudhattuk, hogyan reagálnak a nemesurak a szegény rokon színre-lépésére, plusz az erdőben rohangálás is befeszítette a nyakizmaimat. csak a hülye dudánál kellett mindig lejjebb vennem a hangerőt... (és hogy keveredett az 1940-es évek zenéje a múltba...?) no, leraktuk az alapokat a kastélyban, itt az ideje, hogy új irányba forduljon a történet, hogy több tájat csodáljunk meg a felföldön. (++09.10.)
