„i found myself surrounded by my own people. they might be called redcoats instead of tommies, but they were still the british army i had been a part of for six long years. and somehow it felt liberating to be looked upon with sympathy and respect instead of hostility and suspicion.”
lehet dicsérni a tájat, de jó szövegkönyv nélkül csak egy üres képeslap lesz, nem jó sorozat. úgyhogy a rész nagyrészére bezárták hősnőnket egy szobába, és pumpálták be a feszültséget, hogy bebizonyítsák, ez is megy nekik. nem volt köszönet abban, hogy megismerhettük az angolokat, egytől-egyig piperkőc alak, akik undorító megvetéssel beszélnek a skótokról, nem létező felsőbbrendűségükkel villogva. de a többi katona csak kiscserkész az ’eredendő gonosz’ százados mellett. akiről először azt hinnéd, hogy kicsit színesíteni, emberivé akarják tenni, de aztán hamar rájössz, hogy ez is csak az alattomos pszichológiai játékának a része. amiben claire egy darabig állja a sarat, aztán elbukik. érdekes (és elborzasztó) volt, hogy a korbácsolós jelenetet az elkövető és nem az elszenvedő szemszögéből láthattuk. és igen, nekem is claire-rel együtt szorult be a levegő... (++09.17.)
