„you will rob the bank of karabraxos.”
én a heist-történetekben a csapat-összeállítást és a terv felvázolását szeretem a legjobban, itt viszont egyből bedobtak minket a közepébe, csak a végén kaptuk meg ezeket a jeleneteket. de az egész epizód ilyen volt, fura vágásokkal dobáltak minket és a karaktereket a következő helyszínre. lehet, hogy ezzel akarták érzékeltetni a memória-kiesést, a szokatlan és kicsit kényelmetlen érzést mindenesetre sikerült. kicsit hangolódnom is kellett a kvázi scifi-ségére, de a végére egy nagyon tipikus who-epizód kerekedett. szépen összeállt minden, volt morális tanulság. még a vendég-karakterek is kaptak drámai hátteret (már az x-men-es rouge-nál is elszörnyülködtem, de itt is belém-nyilallt, hogy az érintéssel kapcsolatos mutációk a legrosszabbak érzelmileg, nem simogathat meg senki, nem szeretkezhetsz senkivel, hjaj, ez mindig megöli a kicsit szívem, ha rágondolok...). a sok szellőző-járatban bujkálás remélem az ilyen típusú filmek kritikája volt... (++09.22.)
