„i saw the kill list after 9/11. do you know how many names were on it? seven. including bin laden and al-zawahiri. you know how many names are on it today? over 2,000. it’s alice in fucking wonderland. you don’t even have to be a terrorist anymore, apparently. you just have to look like one.”
azt nem mondhatjuk, hogy minden ugyanolyan, mint régen, de azért a jelentős áldozatok ellenére nincs markáns változás. csak a főcímet hiányoltam, be is kellett raknom egy kis miles davis-t az értékelés megírása alá... komótosan néztünk körül kabul-ban és iszlámábád-ban, vettük fel a fonalat, fogtuk fel, hogy milyen életszakaszban jár épp carrie. még az elején lévő bombázásnak sem tulajdonított elsőre jelentőséget az ember, pedig komoly lavinát indított el. máris rengeteg következmény szakadt a nyakunkba, láthatjuk, hogy reagál egy ilyen félresikerült támadásra a családját elveszítő túlélő, vagy az a fickó, aki ténylegesen megnyomta gombot. a sorozatra jellemző feszültség csak az epizód végefelé bukkant fel, amikor beszorultunk egy lincselőkkel körülvett autóba (szegény corey stoll-t nem sokáig alkalmazták...). számomra meglepő volt, hogy quinn ügynök ennyire megkészült az eseményektől, pont tőle nem vártam volna ezt. viszont carrie szépen tartja magát -amíg idegen földön tartózkodik, jó messze a családjától... ha már belekerült a kalapba tavaly a terhesség, ezt az utat kellett választani, hogy lássuk, hogy hősnőnk alkalmatlan anyának a jelen körülmények között, ráadásul egy nagy vörös mementója is brody-nak a baba, persze, hogy menekül a kis csöppség elől. még szerencse, hogy ráharapott egy rejtélyre, így bulldog-üzemmódba kapcsolhat, mi pedig szíves/örömest követjük a rizikós helyzetekbe. (++10.08.)