„-everything’s yours. let him go.
–what’s everything?
-what i have. all i’ve ever had. atlantic city.”
ha eddig nem érzékeltük volna, hogy mekkora háború folyik az alvilágban, hát figyelmeztetésül most odacsaptak a kisujjunkra -egy kőműves kalapáccsal... és a csatamezőn mindig maradnak halottak. a vesztesek megnyomorodnak. bár a dicsőség lehet, hogy csak talmi... nucky legyőzetett, elvesztette azt a dolgot, ami még tartotta benne a lelket a hosszú évtizedes sorscsapások után -a várost, amit irányíthatott. a várost, ami ugyanakkor tönkretette az ártatlanságát. mert most jött el a pillanat a múltbéli történetben, amikor az egykori sheriffnek is elég lesz a mocsokból, amikor nucky először merül alá a pokol bugyraiba. amikor nem marad a korzó söprő kisfiúból semmi (szép párhuzam a jelenben a végletekig lojális ifjú sráccal). és ekkor még nem tudja, hogy mi fog gillian-nel történni (ismét egy hibátlan kaszting, hozzátenném). a tabló összképe is nagyszerű, nem csak a tengerparti nagyjelenet közelről. igaz, aközben elfelejtettem levegőt venni... (++10.23.)