„i’m tainted meat.”
mindenkinek megvan a maga keresztje. megismerhettük a papét is, aki egy drámai monológban fejtette fel a múltját. monologizált a kannibál-vezér is, de bármennyire is erőlködött, nincs érv, amit megérthetnénk, hogy miért léptek erre az útra. viszonylag hamar lerendeződtek ők, akkor is, ha azt nézzük, hogy akár el lehetett volna húzni az évadban a gonoszkodásukat, akár azt, hogy mai rész harmincadik perce körül már hullazsákba kerültek (btw, leszámolás a templomban, ez csak nekem nagyon taratino-s...?). ritkán van ilyen, hogy jut idő bőven búcsúzkodni egy mellék-karaktertől, de bob-ra rászánták az időt, isten véled, kedélyes csoki ember! miután ismét elgondolkoztunk a hőseinkben növekedő embertelenségen, megint kiscsoportokra szakították szét a bandát, úgy tűnik, így tudják kellően feltölteni a rendelkezésre álló perceket. de az idei stabil kezdés után talán még lesz is merszem bízni az írókban, hogy tudják mit cselekszenek... (++10.27.)